Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 538.

Kulturális Szemle Extra – 2025. októberi szám


 

Cím: Művészek a harcmezőn – avagy minden színpad politikai színpad

Írta: B. Elvhű (független kultúrszakértő, amíg fizetik)

 
Úgy tűnik, 2025-ben a magyar kulturális élet végleg átlépte a Rubicont – persze nem olvasás, hanem posztolás terén. Ma már nem az a kérdés, hogy milyen darabot rendez valaki, hanem hogy azt melyik oldalon teszi. A színész nem Hamletet alakít, hanem világnézetet. Az író nem regényt ír, hanem ideológiai nyilatkozatot. A rendező pedig úgy dolgozik, mint egy politikai tanácsadó, csak kicsit több művészi önsajnálattal.
 
A közönség közben tanácstalan: beülne egy filmre, de előbb rákeres, melyik pártgyűlésen tapsolt a főszereplő. Olvasna egy könyvet, de előtte megnézi, kinek a posztját lájkolta a szerző. A kultúrafogyasztás új korszaka: a meggyőződésalapú jegyvásárlás.
 
A művészek természetesen „csak a véleményüket mondják el” – ez ma már a „kultúrfront” alapmondata. Egyik oldalon a hatalommal bátran vállvetve állók, akik szerint a kormány a nemzeti reneszánsz letéteményese. A másikon az örök lázadók, akik szerint minden hatalom elnyomó, kivéve persze a saját felületük moderátorát.
 
És a legszebb az egészben: mindkét oldal teljes szívből gyűlöli egymást – de ugyanazt a közpénzt azért egyformán nagyon szereti.
 
A művészet így lassan átalakul valamiféle kifacsart kulturális harctérré, ahol minden vers, film, vagy előadás egy politikai állásfoglalás, és minden taps egy szavazatnak számít. Aki nem szólal meg, az gyanús. Aki meg megszólal, az is.
A közönség meg lassan csak ennyit kérdez: – Bocsánat, ez most dráma vagy kampány?
 
És valóban, ki tudja már. Lehet, hogy a jövőben a Nemzeti Színházat és a Parlamentet egyszerűen összevonják, így legalább spórolni lehet a díszleteken. A különbség amúgy sem nagy: mindkettőben előadják a maguk szerepét, csak az egyikben tapsolni, a másikban adózni kell érte.
 
Addig is: éljen a művészet – bármi is az épp.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk