Ez még megvan? – Avagy a Homo Chattypus evolúciója
Az internet új csodája a digitális barlanglakó. Nem bánt senkit. Csak kérdez. Két szóval. „Ez még megvan?”
Nem „Szia”, nem „Jó napot”, nem „Érdekelne a szekrény, még aktuális?” – ó, dehogy. Csak ez. Mint egy távirat, amit egy szellem küldött a civilizáció romjai közül.
Ez a típus – nevezzük Homo Chattypus Minimalisticus-nak – már rég levetkőzte a fölösleges sallangokat, mint például az udvariasság, az emberi hang, vagy a minimális szociális funkciók.
Ő hatékony.
Ő célratörő.
Ő két szóban él, két szóban szeret, és két szóban kérdez.
Ám ilyenkor színre lép az eladó. Egy kihalófélben lévő faj képviselője: az Ember, aki még köszön. Ő nem hagyja annyiban. Ő válaszol – nem csak szavakkal, hanem egy egész kiáltvánnyal az emberiséghez.
„Szia! Neked is jó reggelt! Köszönöm az érdeklődést…” – kezdi, és ezzel elindítja a civilizációs ellentámadást.
Mert elege van. Elege a köszönésmentes „ezmegvanság” világából, ahol már egy „helló” is luxuscikknek számít, ahol az „üdv” helyett már csak passzív-agresszív pöttyök maradnak.
És az üzenet végére kiderül: a bútor is megvan.
Csak épp darabokra fogja törni és kib@szni a g@cibe – szimbolikusan elásva vele együtt az emberi kommunikáció maradékát.
És mi a modern tanulság? A digitális kor nem butít el mindenkit – csak azokat, akik már eleve nem voltak nagy nyelvészek.
A többiek még harcolnak.
Billentyűzettel, iróniával, és egy darab, eladó szekrénnyel.
„Ez még megvan?”
Nem. De a kultúránk sincs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése