Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 192.

Je suis Minden, Je suis Semmi – avagy a Szolidaritás Hősei

 
 

 
 
Van egy különleges alfaja az emberiségnek, akiket nem érdekel sem földrajz, sem történelem, sem kontextus – csupán a profilképük sarka. Oda ugyanis minden tragédia szivárványa, fekete gyásza vagy piros-fekete-zöld-fehér-kék-sárga árnyalata odafér. Ők azok, akik Je suis bármi és Pray for akármi – attól függően, hogy épp mi trendel a világfájdalom ranglistán.
 
Történt valami távoli, bonyolult geopolitikai konfliktus? Nem baj! Nem kell érteni, elég a zászló. A háromperces Google-keresés után jöhet is a komment:
 
"Szörnyű, ami történt. Je suis Kék-Sárga-Magenta. 😢💔"
 
Ők nem olvasnak, nem kérdeznek, csak érzik. Érzik, hogy valami baj van, és az ő morális kötelességük az online világ egyensúlyát helyreállítani egy újabb átlátszó zászlócskával, amely úgy lengedez a profilképen, mint erkölcsi iránytűjük lobogója – sajnos észak nélkül. 
 
A modern világ hősei már nem kardot rántanak, hanem színkódolt zászlót cserélnek a profilképen. A harcmező nem mező, hanem egy 300x300 pixeles négyzet, ahol a bátorság GIF-ekben mérhető, és az elhivatottság mértékegysége a #JeSuis szorzó.
 
Ők azok, akik nem olvasnak hírt – érzik a dolgokat. Nem elemeznek – vibrálnak. Ls ha kérded, mi történik éppen Jemenben, csönd lesz. De ha kiraksz egy vitás zászlót, ők már ott vannak: moralizálnak, színeznek, és épp most „Je suis-álnak” valamit, amit tegnap még összekevertek Moldovával.
 
Ha szólsz, hogy a konfliktus nem fekete-fehér, hanem egy hat évtizedes, összetett kérdés, csak néznek rád, mint akinek nincs szíve.
 
"De hát én csak együttérzek!!!" – mondják 8 felkiáltójellel, szívecskékkel és sírós emojival, miközben fogalmuk sincs, kivel, miért és meddig.
 
A gesztusnak nincs tétje, de van optikája. A profilkép ma nem tükör, hanem zászlótartó. A gondolat pedig nem út, hanem dekoráció.
 
Ám ha holnap más zászló jön divatba, ne aggódj – ők készen állnak. Nem tudják, hol van Donyeck, de tudják, melyik filter áll jól hozzá.
 
És holnap? Holnap új zászló jön. Mert Je suis mindig valaki. És ha mégsem? Akkor Je suis Confus. De legalább nem vagyok Je suis Csendben, mert az nem gyűjt lájkot.
 
Szóval tisztelet azoknak, akik kiállnak a profilkép mögül is – és együttérzés azoknak, akik szerint a világ fájdalma egy filterrel megoldható.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...