Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 170.

Számháború a Téren: 20, 200 vagy 2000? Az Igazság Valahol a Képzelet Határán

 
 

 
Tegnap ismét tüntetés volt a téren, vagy legalábbis valami, ami egyesek szerint tüntetés, mások szerint közepesen sikerült flashmob, a rendőrség szerint pedig valószínűleg csak egy túltöltött villamos szokatlanul hangos kiürülése.
 
A szervezők szerint több mint kétezren jelentek meg, amit ők a „tér telítettségi érzete” alapján mértek fel, illetve a "nagymama is azt mondta, hogy rengetegen voltak." Az esemény Facebook-oldalán egyébként 3,4 ezren jelezték, hogy „érdeklődnek”, ebből ketten valóban eljöttek, a többiek pedig lélekben voltak velük otthonról, miközben vacsorát rendeltek.
 
A kormányzati kommunikáció ellenben már hajnalban világossá tette: a jelenlévők száma nem haladta meg a húszat, ebből heten amúgy csak a buszra vártak, ketten pedig kutyát sétáltattak, és egy ember teljesen véletlenül fordult be a térre, miközben Pokémon Go-t játszott.
 
A rendőrség hivatalos becslése szerint „néhány száz ember” lehetett a helyszínen, amit azóta is próbálnak pontosítani, de a számológépek lemerültek, és a drónfelvételek alapján jelenleg egy madár is tüntetőként van számon tartva. A madarat azóta előállították, bár továbbra is csak annyit mond: csip, csirip.
 
Az ügyet nemzetközi megfigyelők is figyelemmel kísérték: egy belga civil szervezet szerint „Brüsszelben ezt simán ötezernek írnák”, míg egy orosz elemző úgy nyilatkozott: „ott, ahol ennyi ember gyűlik össze, az nálunk már forradalom.” Egy amerikai think-tank ezzel szemben csak annyit jegyzett meg: „Ha nincs fegyver, akkor ez nálunk pikniknek számít.”
 
Független szakértőket is megkérdeztek, akik egyöntetűen megállapították: az emberek száma relatív. Egyikük szerint „ha egy ember nagyon hangos, az öttel is felér”, míg másikuk úgy véli, „minden résztvevő egy algoritmus szerint öt másik embert is képvisel, így a végső szám valahol a végtelen és a nullához konvergáló statisztikai hiba között mozog.”
 
A politikai pártok is megszólaltak: az egyik ellenzéki formáció szerint „a nép végre megmozdult”, míg a kormánypárt úgy fogalmazott: „az emberek megmozdulása a közlekedési lámpa zöld jelzésének volt köszönhető.” Egy kisebb párt külön örömét fejezte ki, hogy végre legalább 3 ember felismerte a logójukat.
 
A szervezők szerint a következő tüntetés még nagyobb lesz – akár tízezren is lehetnek, ha sikerül megfelelő kameraszögből fotózni a szoborcsoportot, és elég molinót pakolni a padokra. Eközben a kormány már előre jelezte: senki nem lesz ott, de ha igen, az provokáció.
 
A valós számot tehát nem tudjuk. De egy biztos: aki ott volt, az vagy hős, vagy zavart járókelő – attól függ, melyik hírportált olvassa.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...