„Napszemüveg mögött a nemzet sorsa”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy politikus, akinek a legfontosabb kormányzati eszköze nem a törvény, hanem az Insta-filter volt. Ő nem a Parlamentben dolgozott, hanem a „történetem ma” szekcióban. Ott vívta meg a csatáit – hol a hajnalban készített kávéval („A hazáért ébren!”), hol a naplementében futott félmaratonnal („Csak előre, mint a nemzet!”), esetleg egy jó szögből ellőtt szelfivel a turul szobor tövében („Őseink örökségét visszük tovább – #küzdelem #haza #napszúrás”).
Ez a típusú politikus nem dönt, hanem posztol. Minden lépését gondosan dokumentálja, mintha a történelemkönyveket máris a saját galériájában írná. A szerkesztésnél csak a szándék nagyobb: legyen ott egy kis derítőfény, egy kis bokeh, és egy jó adag demagógia. Minden képhez jár egy frappáns idézet, lehetőleg saját kútfőből, ami félúton van Arany János és egy wellness szálló hűtőmágneses bölcsessége között. („Ha nincs út, csinálunk egyet – különösen, ha választás jön!”)
És ha véletlenül nem történik semmi aznap? Semmi baj. Akkor jön egy throwback, egy „régi harcosként is fiatal maradok” típusú bejegyzés, ahol 2009-es képén is ugyanaz a kisimult arc köszön vissza. Mert a köz szolgálata felemelő – különösen, ha szponzorált krémeket is tesztelhetünk közben.
Ilyen hőseink vannak nekünk. Nem kormányoznak, influálják a közt. És mi csak lájkolunk, reagálunk, néha nevetünk. Mert mi is tudjuk: a valóság rég le van retusálva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése