Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 186.

A Temu-éra foglyai – avagy hogyan vesztettem el a kontrollt egy 300 Ft-os kacsás szappanadagoló miatt

  


 
Régen az ember azért ment boltba, mert kellett valami. Most azért nyitja meg a Temut, mert hátha van valami, amiről még nem tudja, hogy sürgősen szüksége van rá. Így lettem én is a digitális lejtő áldozata, ahol a szállítás ingyenes, de a józan ész feladási díjas.
 
Kezdődött egy semmiséggel: egy telefontartó, ami ráadásul hajlítható és világít is. 712 forintért. „Gyakorlatilag ajándék!” – mondtam magamnak, miközben a kosár már diszkréten nyikorgott a nyolcadik terméknél, a pénztárcám pedig vad zokogásba kezdett.
 
Aztán jött a lejtő. Kacsás szappanadagoló. Fényes. Csipog, ha használtad. Minek? Ki tudja. De olcsó, és a rendszer szerint 812 ember épp most vette meg, szóval biztos kell.
 
Most már minden reggel azzal indul, hogy megnézem, van-e újabb “Flash Deal”, mert mi van, ha épp ma lehet megvenni azt az univerzális macskavécé-szűrőbetétet, amit sosem fogok használni (macskám sincs), de most csak 229 forint?
 
A lakásom egyre inkább úgy néz ki, mint egy kínai webshop 3D-s demója. Műanyag flamingós lámpák, önöntöző növénycsipeszek, sárkányos konzervnyitó – és én, középen, boldogtalanul boldogan.
 
Próbáltam leállni. Töröltem az appot. Aztán újra letöltöttem, mert küldtek egy kupont, amit „ma este 8-ig” lehet beváltani. Most már a Temu diktálja az időt. Temu o'clock van. Örökké.
 
Kérem vissza az akaraterőm, de csak akkor, ha kuponnal jár és színes LED is van hozzá.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk