Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 178.

A Facebook Egyetem Díszdoktorai – Avagy Kutyamentés Gluténmentesen

 
 

 
Valahol a világ észszerű határain túl egy külön kaszt emelkedett fel: az önjelölt állatvédők, kik nem tanultak biológiát, de öt komment után már „doktori” címmel véleményeznek minden kutya- és gazdiviselkedést. Diplomájuk a Facebookon szerzett, avatárjukon szivárványos szívecske öleli körül a vérző lábú pincsiket, és zászlójukra a szent jelszó van írva:
 
"Ne vegyél, fogadj örökbe - bármit is!"
 
Ők azok, akik szerint minden kutya „csak szeretetre vágyik” – még az a szegény eb is, aki három pszichológust és két vascsövet már lestrapált, mire végre nem akarta megölni a saját farkát.
 
Számukra nincs rossz kutya – csak téves csillagjegyelemzés!
 
"Mert ha a staffordshire terrier agresszív, az biztosan csak azért van, mert retrográd Merkúrban született, és kiskorában nem kapott elég… karfiolos jutifalatot."
 
Etetés? Ugyan, hát a macska is boldog lesz, ha quinoa-fasírtot kap. Mi az, hogy ragadozó? Ne legyünk viktimista húsevők!
 
(Amikor a cica utána megeszi a szobanövényt, majd a kiskakast is, aztán elpusztul, az a multik felelőssége – nyilván.)
 
De a koronát mégis az teszi fel, mikor a tízéves, nyugdíjas tanár nénit rábeszélik, hogy fogadjon örökbe egy belga juhászt, akit a Balkánról mentettek, és akinek a PTSD-je külön emléktáblát érdemelne. A néni két hét múlva már csak egy Facebook-posztban él tovább:
 
„Sajnáljuk, Jolánka nénit a kutya sajnos feldöntötte, megrágta, és pszichésen dominálta, de hős volt – Ő értette az állatokat! #ÁllatvédőkÖrökre
 
Mert ezek az önjelölt védelmezők nem tanítanak, nem képeznek, csak ítélnek és kommentelnek. Ha szerinted a kutyához tapasztalat kell, máris „szívtelen vagy”.
Ha azt mondod, nem minden gazdi való minden kutyához – nos, akkor te a Nagy Tápfasiszta vagy, aki szerint az a normális, hogy még hápogni is tilos legyen az állatok jogairól. Pfúj!
 
Végszóként csak annyi:
 
Ha legközelebb valaki a zebránál kutyát vezet vegán pórázon, miközben a cicaélelemre avokádót reszel, és megjegyzi, hogy "a kutyák csak a félelemre harapnak", lépj hátra.
 
Nehogy az legyen, hogy te vagy a „toxikus gazdi”, aki még képes volna kutyaiskolába járni az ebbel, és elvetemülten tanítaná, esetleg kereteket és korlátokat is szabna a szerencsétlennek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...