Rajmund, a BMW-s kiskirály
Ha Géza a sztráda-Buddha, akkor Rajmund a közlekedés hadistene – a belső sávok, villogások és gázfröccsök istenadta bajnoka. Ő nem közlekedik. Ő ural.
Rajmund 160-nal érkezik, és ha te történetesen a belső sávban vagy, hát jobb, ha már előre tudod: ez nem a te sávod. Ez az ő sávja. Ezt a sávot vérrel, verejtékkel és hitelre vett BMW-vel szerezte.
Az index? Az gyávaság. A gyengék játékszere. Rajmund már rég kiszereltette, nehogy véletlenül emberi viselkedésre vetemedjen és megpöccintse. Egy igazi férfi nem kér engedélyt a sávváltásra, hanem belevág, mint kés a francia salátába.
Ha nem húzódsz le, Rajmund villog. Ha nem érted a villogást, dudál. Ha még mindig ott vagy, jobbról előz, majd rádhúzza a kormányt, mert így tanítja meg neked: a sáv nem jog, hanem kiváltság.
És ha netán valaki 162-vel megpróbálja őt letolni? Na, akkor jön a büntetőfékezés, mintapályás kivitelben. Mert ő nem csak gyors, ő morálisan is felsőbbrendű.
Rajmund autója nem közlekedési eszköz, hanem kiterjesztett ego. Minden kipufogódurrogásban ott van egy gyerekkori traumával fűtött önigazolás. Minden centire kimért sávváltásban ott dübörög a gondolat: „Ez az út az enyém. A világ az enyém.”
És amikor egyszer majd egy radar megállítja, Rajmund csak vigyorog, mint aki épp most szállt ki egy gyorsulási versenyből győztesen: „Ez a rendszer engem nem fog megállítani. A KRESZ csak a többieknek van.”
Mi pedig nézzük, ahogy elhúz. Vagyis... halljuk. Mert látni már nem lehet. Csak a távolban elhaló kipufogóropogás és a passzív-agresszív adrenalinszag emlékeztet minket:
Rajmund itt járt. És jobbról előzött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése