Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 195.

Rajmund, a BMW-s kiskirály

 

 

 
Ha Géza a sztráda-Buddha, akkor Rajmund a közlekedés hadistene – a belső sávok, villogások és gázfröccsök istenadta bajnoka. Ő nem közlekedik. Ő ural.
 
Rajmund 160-nal érkezik, és ha te történetesen a belső sávban vagy, hát jobb, ha már előre tudod: ez nem a te sávod. Ez az ő sávja. Ezt a sávot vérrel, verejtékkel és hitelre vett BMW-vel szerezte.
 
Az index? Az gyávaság. A gyengék játékszere. Rajmund már rég kiszereltette, nehogy véletlenül emberi viselkedésre vetemedjen és megpöccintse. Egy igazi férfi nem kér engedélyt a sávváltásra, hanem belevág, mint kés a francia salátába.
 
Ha nem húzódsz le, Rajmund villog. Ha nem érted a villogást, dudál. Ha még mindig ott vagy, jobbról előz, majd rádhúzza a kormányt, mert így tanítja meg neked: a sáv nem jog, hanem kiváltság. 
 
És ha netán valaki 162-vel megpróbálja őt letolni? Na, akkor jön a büntetőfékezés, mintapályás kivitelben. Mert ő nem csak gyors, ő morálisan is felsőbbrendű.
 
Rajmund autója nem közlekedési eszköz, hanem kiterjesztett ego. Minden kipufogódurrogásban ott van egy gyerekkori traumával fűtött önigazolás. Minden centire kimért sávváltásban ott dübörög a gondolat: „Ez az út az enyém. A világ az enyém.”
 
És amikor egyszer majd egy radar megállítja, Rajmund csak vigyorog, mint aki épp most szállt ki egy gyorsulási versenyből győztesen: „Ez a rendszer engem nem fog megállítani. A KRESZ csak a többieknek van.”
 
Mi pedig nézzük, ahogy elhúz. Vagyis... halljuk. Mert látni már nem lehet. Csak a távolban elhaló kipufogóropogás és a passzív-agresszív adrenalinszag emlékeztet minket:
 
Rajmund itt járt. És jobbról előzött.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk