Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 200.

A mindenszarizmus dicső győzelme

 

 


A mindenszarizmus nem ideológia. Nem mozgalom. Nem is párt. Ez életforma. A mindenszarista ott van mindenhol, ahol van egy kommentmező, egy kocsmai asztal vagy egy kávéfőző, ami túl sokáig főz. Ő nem hisz semmiben, csak abban, hogy minden szar.
 
Ha esik, az szar, mert elázik a zokni. Ha süt a nap, az is szar, mert meleg van. Ha valaki dolgozik, hülye, a hülye pedig szar. Ha nem dolgozik, naplopó. A politikusok szarok, de az ellenzék is szar, sőt még szarabb, mert ők nem is lopnak ügyesen. A fiatalok hülyék, az idősek meg vén hülyék. Ergó szarok.
 
A mindenszarista a pesszimizmus Michelin-csillagos séfje. Ő nem csak keserű, ő gourmet módon gyűlöli a világot. Sokan azt hiszik, hogy őt meg lehet győzni. Hibáznak! Mert akkor a mindenszarista azt mondaná: Na, most még nagyobb szar lesz, mert ez gyanús.
 
Ő nem örül. Ő nem remél. Ő előre lehúzza a jövőt is a vécén.
 
De van ebben egyfajta nyugalom. Aki szerint minden szar, azt nem éri meglepetés. Nem lehet csalódni, ha már eleve meg vagy győződve róla, hogy a jövő is csak egy újrahasznosított szar, a múlt hatalmas kupac fekáliája.
 
És amikor egyszer majd valami szép történik… akkor is csak annyit mond:
 
– Na tessék, most már biztos, hogy valami még nagyobb szar jön.
 
Ezután pedig elballag a naplementébe, fején csuklyával, szívén penésszel, lelkén egy zsugor keserű sörrel.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk