Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 193.

A háztömbben, ahol lakunk, van egy csomó erkély. Jó, nem túl nagyok, de mégiscsak erkélyek. Nem kilépésre sem elég franciaerkély, ahová jó esetben egy szék, ha elfér, hanem igazi erkély. Ráadásul parkra, zöldre néz, nem betontömbre, aszfaltra.

 


 

Amit nem értek, hogy az emberek semmire sem használják az erkélyeiket. Jó esetben raktárként funkcionál, ott parkol a bicikli, a létra, mindenféle limlom. 
 
Üres, kihalt, mintha élet sem lenne az ablak-ajtó mögött.
 
Amikor körfolyosós belvárosi házban laktunk, mindig vágytam arra, hogy bár lenne egy kicsike privát szférám, kinn, a levegőn. Egy hely, ahová kiülhetek olvasni, vagy akár csak a facebookot nyomkodni, kávézni, vagy egy kis virágot ültetni. Amikor ide költöztünk, az első, amibe beleszerettem, az erkély volt. Alig vártam a jó időt, hogy végre belakhassam. De igazi otthon ez a rész idén lett.
Ám a teljes tömbben alig három-négy olyan kicsiny erkélyt látok, ahol élet van. Bármilyen életjel, nyom, hogy ott emberek élnek, és nem csak laknak. Mondjuk van virág, amit azért meg kell locsolni, szóval legalább egyszer a lakás gazdája kidugja az orrát. És egy, összesen egy erkély van az egész tömbben, ahol szék, asztal, napernyő van, gazdája pedig naponta kiül kávézni, olvasni.
 
Valahogy úgy tűnik, sokak számára az erkély - legyen az kicsi vagy nagy - csak nyűg, felesleges tér, ami legfeljebb a lakás értékét emeli, ha el akarják adni, esetleg lomtár híján tároló helyiség, de korántsem hasznos, belakható terület.
 
Pedig nagyobb, de akár még a mienkhez hasonlóan kicsinyke erkélyek esetén kellő kreativitással egy kisebb nappali is kialakítható. Sőt, akár étkezőként is funkcionálhat a hely, bár tény, némileg többször kell felállni, és a konyha-erkély útvonalat megtenni edényekkel, palackokkal, miegyébbel. Rendkívül praktikus lehet az összecsukható bútorok használta, így néha étkező, máskor nappali, pihenőhely, megint máskor virágoskert a kis hely. megfelelő árnyékolással akár napozásra is jól használható.
 
Komolyan, évekig irigyeltem azokat, akiknek hatalmas, napos erkélyük, ne adj' Isten, teraszuk van. És képtelen vagyok megérteni azokat, akik számára az erkély haszontalan, felesleges tér.
 
Te mit gondolsz erről?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...