Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 187.

Temu-vásárlók Anonim Gyűlése – első ülés a harmadik LED-es kulcstartó után

 
  
 
(A terem sötét, de mindenki világít valamilyen értelmezhetetlen kütyüvel. Egyikük fején tappancsos masszírozó sisak, másikuk ölében USB-s mini akvárium. Az asztalon rovarriasztós karkötők és kék LED-es fogfehérítő.)
 
Katalin (csoportvezető, 41, egykor könyvtáros):
 
– Üdvözöllek benneteket a Temu-vásárlók Anonim gyűlésén. Aki most van itt először, ne féljen, mindannyian végigmentünk ezen. A tagdíjat elengedtük – elvégre ingyen szállítással jöttök. (Nevetés.) Talán kezdjük egy bemutatkozással!
 
János (53, háromszoros aranyszintű felhasználó):
 
– Sziasztok, János vagyok, és… Temu függő.
– Szia, János!
– Az első rendelésem egy hajlítható banántartó volt. Azt mondtam, "ez vicces". Aztán jött a pók alakú telefonállvány, a napelemes béka, ami brekeg, ha süt a nap. Mostanra a nappalim úgy néz ki, mint egy olcsó sci-fi háttérdíszlet.
(Elismerő hümmögés.)

Erika (28, egyetemi hallgató, kupongyűjtő):
 
– Sziasztok, Erika vagyok.
– Szia, Erika!
– Én csak a barátnőmnek akartam rendelni egy fülbevalót. De aztán megláttam azt a „csak ma” ajánlatot: három az egyben takarító-zokni-papucsot. Most már se cipőm, se tiszta padlóm, csak zokni van mindenütt. Néha érzem, hogy figyelnek a plüssminyonok, amik jöttek bónuszként.
 
Katalin: 
 
– Köszönjük, Erika. Emlékezzünk: nem vagyunk egyedül. A Temu algoritmus mindannyiunkat ismer, jobban, mint az anyánk. De együtt erősek vagyunk!
 
Béla (65, nyugdíjas, „gold user”):
 
– De… ma este megint akció lesz a 7 funkciós hajkefére, ami egyben grillsütő is!
Csend. Mindenki a telefonja felé nyúl, ösztönösen.
 
Katalin (remegve):
 
– Erősek vagyunk… erősek vagyunk… DE EZ MOST CSAK 341 forint! Hát ki lehet hagyni?
 
(A csoport egy emberként rohan ki, ki-ki a saját okostelefonjával a kezében. A terem elcsendesül. A falon a szlogen: „A remény nem jön szilikon vákuumos szemmaszk formájában.”)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk