Moncsi agymenései

Hűtlenségi mémper – avagy a morál, mint nézői sport   (A napokban olvastam egy bulvárhírt: Andy Byron, az Astronomer nevű techcég vezérigazgatója. Nős, két gyereke van. A feleségét Megan Kerrigan Byronnak hívják, és egyértelműen nem ő van a felvételen, hanem egy Kristin Cabot nevű nő, aki az Astronomer HR-vezetője. Egy Coldplay koncerten a csókkamera buktatta le őket....)   ******* A megcsalás? Ugyan, kérem. Az nem valami, ami csak úgy megtörténik, mint a reggeli dugó az M0-áson vagy a tej kifutása, miközben épp filozofálgatunk az élet értelméről. Nem, a hűtlenség egy jól koreografált, lelki és testi pingpongmeccs eredménye, amiben általában minden résztvevő szépen beizzította a labdát – már jóval azelőtt, hogy bármelyikük lecsapta volna a másik ágyában.   Az az elavult sztori, hogy "ő egy disznó, a másik meg egy mártír", nos, az már csak a bulvárromantika záróvizsgáján megy át. A legtöbb félrelépés mögött nem egy-egy szemétláda és egy szent áll, hanem két ember, akik má...

"Oszd meg te is, hogy a világ végre megvilágosodjon" - – avagy a kommenthuszárok missziója     Valahol egy közép-kelet-európai panelrengeteg nyolcadik emeletén, miközben a mikróban már harmadjára melegszik újra a kávé, egy névtelen hős pötyög. Nem troll, nem influencer – hanem valami sokkal több: a valóság megosztásának önkéntes angyala. Az a fajta kommentelő, aki nem hagyja, hogy Géza a sötétben, vakon botorkáljon, hogy Julcsi elvesszen a manipulált hírek útvesztőjében, vagy hogy Pali… nos, hogy Pali egyáltalán ne osszon meg semmit.   Ők azok, akik minden poszt alá beírják: „Oszd meg te is, hogy Géza is lássa.” Mert Géza nem netezik, csak ha valaki oszt.   „Oszd meg te is, hogy Julcsi is értse.” Mert Julcsi csak akkor érti meg, ha egy piros háttérre fehér betűkkel ki van írva, hogy „Az igazság fáj, de szembe kell nézni vele.”   És ne feledkezzünk meg Petiről sem: „Oszd meg te is, hogy Peti is megossza.” Mert Peti a megosztás bástyája. Ő az utolsó láncszem a val...

Egy poloska álma – avagy hogyan lesz valakiből Like-huszár miniszterelnök   Szombat délután különös jelenséget figyeltek meg a sajtómunkások Székesfehérváron: Magyar Péter, a Tisza párt elnöke, a valóság széléről integetve tartott sajtótájékoztatót. A rendezvény után nyomban kiderült, hogy ő már nem csak politikus, influenszer és saját rajongói klubjának, valamint MLM-pártjának szellemi vezetője, hanem mostantól önjelölt digitális messiás is – legalábbis a Facebook-algoritmusok szerint.   „A kormány és a Megafon elérése kutyafüle az enyémhez képest” – állította magabiztosan, miközben elérzékenyülve simogatta telefonja kijelzőjét, ahol egy bangladesi profil épp szívecskét küldött neki egy Orbán-paródiára. „Ez a demokrácia új formája: ha 50.000 ázsiai bérlájk érkezik egy posztra, az egyenlő 12 képviselői hellyel az EP-ben” – tette hozzá, majd rövid szünetet tartott, hogy visszakövesse az összes kommentelőt, akik nem írták le, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”.   A sajtótá...

  A vendég mindig csillagos – avagy agymenés a vendégértékelés egyirányúságáról       Értékeld az éttermet! Értékeld a pincér mosolyát, az asztalterítőt, a kenyérropogást, a vécépapír nedvességtartalmát! Értékeld a múzeumot, ahol nem mosolygott eléggé a dinoszauruszcsontváz. Értékeld a boltot, ahol túl szomorúan nézett rád a pénztáros. Értékeld a taxist, akinek a szájszagát nem árulta el előre az applikáció.   Mert te, kedves vendég, te mindenható vagy! A véleményed szent, mint egy kézfertőtlenítős istentisztelet a plázában. Csak azt ne kérje senki, hogy téged is értékeljenek. Ugyan már!   Mert te lehetsz:   – büdös, – bunkó, – részegen szidalmazó, – kólát a menüre öntő, – kutyát a bárpultra rakó, – borravalót nem adó, – szobaszappant, papucsot és köntös zsebre tevő, – lehúzós, – fizetés elől meglógó, – taxisülésbe hányó, – vécékefét elcsenő,   ...de téged nem értékel senki.   Nemrég egy kínai „gasztroturista” végigette a luxuséttermeket. Ölt...

Kovács Gergely, a fűszagú forradalom díszpolgára   Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt örökös elnöke most már nemcsak a falfirkák Che Guevarája, hanem valódi polgármester is – a XII. kerület szerencséjére vagy balsorsára. Ez nézőpont kérdése. Ő az, aki egy komplett önkormányzatot vezet úgy, mintha az egész csak egy hosszabb performansz lenne a Gólyában.   Mert Gergő politikája nem átlagos. Ő nem ígér munkahelyeket, csak térkövekre festett galaxisokat. Nem hoz befektetőt, de bármikor megnyit egy alternatív valóság-alapú kocsmát a hivatal udvarán.   És amikor eljött a pillanat, hogy szembenézzen a múlt démonjaival, nem habozott: a Turul szobrot — azt a hatalmas, bronzba dermedt nemzeti totemmadarat — letakarította volna a hegyről, mint egy fáradt galambot a konyhaerkélyről.   „Nemzet, identitás, történelem?” – kérdezték tőle, akiket érdekelt, vajon ez hol marad az életéből. De jött is a válasz: „Nem, inkább több padot és kutyafuttatót” – közben pedig kiszínezte...

Büszkeség kontra Pride: nyelvészeti bűnügyi krimi Budapesten   A fővárosi közélet ismét nyelvtani magaslatokba emelkedett, miután a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki a főpolgármestert egy rendezvény miatt, ami nem is az, aminek látszik. A szóban forgó esemény ugyanis – mint a városvezető hősiesen kifejtette – nem Budapest Pride, hanem Budapest Büszkeség volt.    Vagyis: ugyanaz, csak magyarul, tehát teljesen más.   A rendőrség azonban nem volt rest, és szintaktikai szinten is beleállt az ügybe. A nyomozás fő kérdése: vajon a nyelvi lokalizáció elég ahhoz, hogy megszűnjön egy esemény nemzetközi identitása? A választ egy nyelvész-alezredes vezette különleges nyelvi csoport próbálja megfejteni, akik egyelőre csak annyit tudtak közölni: "A gyanúsított igeragozása következetlen volt."   Közben a főpolgármester jelezte, hogy tudomása szerint a tényleges szervező alapítvány munkatársait nem is keresték meg a hatóságok. Szóval nem ő szervezte, de mégis, mert az önk...

Toporzék & Tisza: A vitafüggő politikus esete a gazda nélküli valósággal   #MagyarPéter #OrbánViktor #Tusványos #MenczerTamás #VitázniKell #DeMiért   Ismét megremegtek a Facebook-szerverek: Magyar Péter a klaviatúrát csattogtatva immár huszonharmadjára hívja vitára Orbán Viktort, aki továbbra is úgy néz rá, mint egy Tesco-parkolóban veszteglő kéregetőre: nem haragszom, csak nem ismerlek.   A TISZA-párt elnöke ezúttal új érvet hozott:   „Mert a demokrácia! Mert a vita! Mert a nép szemébe nézés!” – írta, miközben saját politikusait hivatalosan is letiltotta minden vitáról. Az erkölcsi magaslatról lenézve elmondta, hogy a Fidesz "csinovnyikjai" nem méltók a tiszai szóvirágokhoz. A vita csakis fővezérrel lehetséges. Minden más csak demokrácia-bábozás.   Közben a miniszterelnök valahol Tusványos és Ursula von der Leyen között kortyolja a demokrácia savanyú borát, és nyugodt tempóban továbbra sem veszi fel a kihívást.   De ne aggódjunk: Menczer Tamás, a ...

  Minden ellenzéki politikus hangosan veri az asztalt, hogy „nincs vécépapír a kórházakban, mert a kormány ellopott mindent!”. Az ember már lassan azon sem lepődne meg, ha egy sajtótájékoztatón előhúznának egy üres vécépapír-gurigát, és könnyes szemmel ráírnák: „Ez is a NER áldozata.” Csakhogy közben a valóság mást mutat. Ott van például ez a hősies kép egy random magyar kórházból: a vécékefe, láncra verve, mint egy közepesen veszélyes bűnöző. Mert ha nincs odaláncolva, reggelre hűlt helye. A vécéülőke már csak emlék, azt nem lehet leláncolni, ezért úgy tűnik, az is hazavándorolt valakihez a szatyorban, talán antik ereklyeként.   Szóval az igazság valahol a klotyó és a bilincs között van: nem csak az állam nyúlkál a kasszába. A vécékefelopási statisztika például valószínűleg titkosított honvédelmi adat, de az biztos, hogy a „kórházi vécékefét otthon használni” mozgalom gyanúsan virágzik. Egyes elméletek szerint az új luxus: aki vécékefét tud szerezni az SZTK-ból, netalán valam...

Magyar Péter: Az ember, aki egyszerre minden és semmi     Magyar Péter: az ember az az ember, aki olyan gyorsan váltott oldalakat, hogy a GPS is újratervezett. Még az Országház is megfordult egy pillanatra, mikor balról kezdte jobbról befejezni a mondatait.   A NER barátjaként azt mondjuk: ha minden rendszerellenes harcos ilyen jól öltözött lenne, akár feleségül is adnánk egy-két állami céget hozzá. Csak előtte gyorsan visszavásárolnánk azokat.   Ő az, aki egy kormányközeli székről állt fel... hogy átüljön egy kormánykritikus fotelbe – de közben nem felejtette el magával vinni a székpárnát. Amit, persze még a felesége varratott.   Ami azt illeti, Magyar Péter az egyetlen, aki úgy próbál rendet vágni a rendszerben, hogy közben nem vágta le, melyik oldalon is áll. Egyik kezében zászló, másikban mikrofon, és ha kell, hát harmadik kéz is nő neki, hogy posztoljon még egy Facebook-videót is, aztán lesse a lájkokat.   Aki nem ismerte, azt hitte, hogy csak egy sér...

 Tacskót vennél? Akkor készülj fel…       Mert nem egy kutyát veszel, hanem egy teljes életstílust! Egy igazi dívát, kommandóst, drámakirályt - egy testben:   – Főnököt, aki úgy néz rád, ha nem adsz neki sonkát, virslit, vagy bármi más finomságot, hogy magad kéred elnézését, de azonnal. – Vacogót, aki követeli ugyan a téli sétát, de három méter után megfagy és rád néz, mintha te akartad volna minden áron kivinni. – Zoknitolvajt, akinek titkos rejtekhelye van a kanapé alatt – kizárólag bal zoknikra specializálódva. – Hiszti bajnokot, aki Shakespeare-t megszégyenítő módon omlik össze, ha véletlenül lemaradt a harmadik uzsonnáról, szigorúan kunyerálás formájában. – Egyszóval igazi kunyeragépet, aki ártatlan, szenvedő nnézéssel eléri, hogy megoszd vele a vacsorád, még akkor is, ha pizzát eszel. – Kertásót, aki szerint a vakond nem dolgozik eleget, úgyhogy majd ő megoldja. – Lepkevadászt, aki titkos ninjaként veti rá magát egy lepkére, majd megsértődik, ha az elrepül...

A csend ára – avagy mit mond el rólunk Róka Réka ügye?   Az elmúlt napokban ismét egy olyan ügy került reflektorfénybe, amely túlmutat egyetlen ember múltján. Mert ez az eset – bármennyire is próbáljuk bulváros botránnyá silányítani – valójában rólunk szól. Arról, hogy mit tekintünk elfogadhatónak a közéletben. Hogy mit nézünk el, és miről hallgatunk.   Róka Réka múltja nem egyszerű magánügy. Nem azért, mert „kínos”, hanem mert közéleti szerepvállalással összefonódva olyan kérdéseket vet fel, amelyeket nem lehet egy vállrándítással elintézni. Aki politikai pályára lép, az nem csak saját nevében nyilatkozik – egy közösség értékeit is képviseli. A hitelesség pedig nem luxus, hanem alapkövetelmény.   Lehetne hosszan érvelni az önrendelkezés jogáról, a múlt relativizálásáról vagy az előítéletek elleni harcról. És ezek fontos kérdések. Csakhogy ez az ügy nem ezekről szól. Hanem arról, hogyan válik az emberi test kereskedelmi termékké, hogyan alakul át az intimitás hatalmi visz...

Volt egyszer egy férfi. Kezdhetnénk úgy is, hogy „egyszer volt, hol nem volt”, de sajnos volt. Nagyon is. Sőt, van.   Ez a férfi, nevezzük mondjuk Petinek – de nyugodtan behelyettesíthető bármelyik napraforgóval, aki mindig a legfényesebb politikai napra fordul –, csak kicsiben kezdte. Először a saját feleségét lopta meg. Nem sokat vett el tőle, csak úgy diszkréten: jövőt, bizalmat, álmokat. Tudod, csupa olyan dolgot, ami neki nem volt fontos, mert nem ért nagy pénzt. De csakazértis....   Aztán jöttek a gyerekek. Nem verte őket, csak hát… elvette tőlük az illúziót, hogy az apjuk valaha is példaképük lehetne.   Majd átnyergelt nagyobb vadakra: bennfentes információkra, gyanús szerződésekre, közpénzre, amit ő „csak okosan fektetett be” , mert miért ne, hiszen neki jár.   És amikor egy másik férfi – mondjuk egy hangosabb, nála frissebb erkölcsi kompaszt lengető illető – túl közel ment hozzá egy telefonnal, Peti "véletlenül" elvette tőle a mobilt, és "véletlenül" beleej...

Matyóhímzésbe csavart hazafi  Magyar Péter annyira jobboldali, hogy már balra kanyarodva is keresztet vet. Olyan magyar, hogy ha tehetné, matyó mintás QR-kódot nyomna az útlevelébe, hogy az is nemzeti legyen. Ő az, aki Nagyváradra nemcsak román műparasztnak öltözve masírozott be, hanem közben kalotaszegi népdalokat dúdolt a TikTokon, miközben a háttérben Brüsszel ellen harcolt… álmában.   Műjobboldalisága annyira tökéletes, hogy Orbán Viktor is zavarba jönne tőle – "Ez már túl sok" – jegyezné meg, közben halkan elrakná a turulmadaras zokniját. Magyar Péter zászlólengetésben már-már olimpikon, csak épp nem tudja, melyik zászlót lengeti aznap – EU, Árpád-sávos, vagy épp a saját logóját, esetleg kellene még egy a saját arcképével is.   Amit csinál, az nem politika, hanem egy performansz. Egy nemzeti giccs-fesztivál, ahol szíve szerint a matyó hímzés mellé jurtát is árulna, ha lenne benne elég like. Ő az, aki már nem is próbál hiteles lenni – csak hangos. Mert tudja: ha elég ...

A széttört pincsi/kora – avagy Fekete-Győr és a politikai kutyaiskola   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pártvezér, akinek nagyobb volt a füstje, mint a politikai súlya. Nevezzük őt Fekete-Győr Andrásnak, vagy csak simán Andrisnak, ahogy a backstage-ben hívják, amikor a világmegváltás épp szünetel egy habos matcha latte kedvéért.   Andris sok mindent megélt. Volt már startup-guru, forradalmár light, öntudatos ellenzéki influencer, és egyszer még leült vitázni is, ámde akkor a magyar közélet egy emberként suttogta: „sose többé.”   De most… most valami egészen más történt.   A hír szárnyra kelt: Andris eladta a pártját, a maradékot is, mint egy leárazott startupot a Sziget backstage-jében. A Momentum, amely egykor uniós zászlót lengetett, Olimpiát hackelt, mostanra csak a Messiás úr hűséges stand-up klubjává vedlett, ahol Andris az első sorban ül, és már nem kérdezi, mit szívott a közönség, csak bólogat,   "igen, uram, Orbán a múlt, te vagy a fény." ...

VIP = Végtelenül Inkongruens Péter?       Történt egyszer, hogy a nép megmentője, az „átlagemberek hangja”, a „kétlábon járó tisztaság” nem máshol, mint a Fradi–MTK meccs skyboxából szemlélte a proletár küzdelmet odalent. Igen, az a skyboxból – nem a szurkolók közé vegyülve, nem a plebs közepette, hanem a VIP-világ oxigéndús ege alatt, hol a pogácsa bio, a pezsgő pedig adomány.   Ez azért is bájos, mert Péter barátunk korábban pont azokon élcelődött, akik VIP-ben üldögélnek. Ott, ahol ő is üldögélni szokott, ahol az elittel nem vállal sorsközösséget az, aki közben szotyit rágva az igazságot hirdeti. Vagyis...  hirdetné, ha nem szólna közbe egy jól időzített Fradi-szurkolói kórus: „Péter! VIP vagy te, nem nép!”   De talán csak félreértettük. Lehet, hogy épp az új népi programját tesztelte: „VIP a népért!” - avagy ahol a skybox ablakából, erkölcsi magaslatról tekinthet le a pórnépre.   Szóval, ha valaki szerint ez képmutatás, az bizonyára csak nem érti ...

Közlekedés magyar módra     Drága asszonykám, ne melegítsd az vacsorát – hacsak nem svájci fondüt főztél, ami elvan a rezsón akár reggelig is. Én ismételten késve érkezem, de nem azért, mert lustálkodtam volna: csak éppen nem sikerült kikerülnöm a menetrendszerűen érkező balesetet, ami – minő meglepetés – pont az én útvonalamat keresztezte. Mintha a sors Google Mapsen követne, és direkt szervezne velem szembe egy-egy furgon+kamion találkozót, teljes pályás lezárással, mentőhelikopterrel.   Most már rutinosan a leállósávban közlekedem, mint valami autós exkluzív klub tagja – balra mentő, jobbra rendőr, középen simán a 2 sávnyi üres aszfalt. Tisztára, mint egy színpad, ahol előadás nincs, csak dudálás.   És ne mondd, hogy menjek mellékúton. Ott a 30-as tábla díszeleg, de még azt is csak lépésben lehet megközelíteni, mert az útburkolat inkább emlékeztet egy rosszul varrt steppelt takaróra, mint bármire, amit gumikerekek alá terveztek. Helyenként már csak a kátyúk tartjá...