Miközben Kapu Tibor az űrben lebegve szelfizik a végtelennel, súlytalanul tesz igazságot a gravitációval, és olyan elegánsan gengel a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, mintha csak egy menő klipet forgatna a Tejútrendszer Instájára – addig idehaza, a Föld nevű valóságszappanban, más jellegű katasztrófák tombolnak.
Egy közepesen erős vihar után például a lakótelepi hősök hőkamerával keresik a lelki nyugalmukat, mert a „nyóckerben becsorgott az eresz”, a Lidl parkolójában pedig két nyugdíjas összeverekszik egy darab száraz péksüteményen. A közösségi médiában teljes a pánik: „Itt a vég!” – írják, miközben egy odvas szilfa eldőlt a kutyafuttatóban, és elzárta az utat a város legnépszerűbb kávézójába, ahol a baristák úgy mernek csak dolgozni, ha már nem villámlik az aurájukba.
Kapu Tibor közben halkan rádiózik:
– Föld, itt az Űr! Mi a helyzet lent?
– Vihar volt, Tibor. Egy csatornafedél elmozdult, az emberek most vízben állnak, de továbbra is a kormány a hibás.
– Megértettem. Küldök egy törülközőt meg egy kis józan észt.
De az nem érkezik meg. Elakad a légkörben, valahol a klímatagadók és a meteorológia-tagadók gyűrűjében.
És míg az űrhajósunk tovább suhan a csillagok között, odalent újra rákezd az eső, és valaki leírja: „Ez is biztos Brüsszel/Moszkva/Peking miatt van.” Az ízlésnek megfelelő aláhúzandó/kiválasztandó/szajkózandó.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése