Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 243.

 Forgalomcsillapítás, a jövő városépítészeti csodafegyvere

 


A belváros újra fellélegezhet! Végre nem zavarják többé a mocskos autók az éjszakai európai értékrenddel átitatott, méltóságteljes hajnali ordibálást, az aszfalton végighányt gasztrokultúrát, a közterületi páros szaporodási kísérleteket vagy a spontán karaoke-esteket a szökőkút vizében.
 
Az autók ugyanis veszélyesek. Lassítanak a buliturizmus szabad áramlásán. Elzárják az utat a „minőségi” turisták elől, akiknek életcélja, hogy egyszerre legyenek részegen felsőtestmeztelenek, és próbálják ki, hogy milyen érzés poharat törni egy műemlékhez csapkodva, miközben mögöttük versenyt okádnak a többiek.
 
Napközben persze más a helyzet – akkor még csak a normális turisták vannak jelen, ők elférnének az autók mellett is. Nézelődnek, kávézgatnak, nem hánynak bokorra. De hát ők csak járulékos veszteségek a Nagy Turizmuscsillapítási Csata során, jelentéktelennek is mondhatók.
 
A valódi cél: tér a csürhének! Aki hajnalban négykézláb közlekedik, annak jár a járda!
 
És mikor a lakók azt kérdik, hogy hová tűnt a közrend, a válasz mindig ugyanaz:
A csillapítás működik. A forgalom megszűnt. Csak a rendetlenség maradt. De az pénzt hoz. Mi a baj?
 
Ám legalább nem áll meg a közlekedés. Csak más lett a jármű: talicskán tolják haza a barátot, aki megevett egy „craft” hot-dogot, majd fényesítette vele a járdaszegélyt, hajánál fogva húzzák a lányt, de legalább nem fullad meg a saját mocskától. 
 
Mert ne feledjük:
 
A város élhetősége nem az ott élőknek jár. Hanem azoknak, akik jönnek, hogy felejtsenek, majd hazamennek. De a lényeg, hogy felejtsenek.
Mindent. Főleg a jómodort.
(P.s.: a képen a normális turisták láthatók. Azért vannak kevesen.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk