Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 241.

 A magyar közbeszéd két totemállata – a libsi meg a náci

 


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol a gondolkodás olyan volt, mint a párosujjú patás: két lábon állt. Az egyik lábon a libsi, a másikon a náci. Aki nem volt az egyik, az biztosan a másik. Középút? Az valami gyanús nyugati b*z*lmány.
 
A „libsi” az, aki szerint az ember jogai szentek, amíg nem mondasz valamit, ami nem trendi és nem azonos az övével. A „náci” pedig az, aki szerint régen minden jobb volt – különösen 1942-ben. És persze mindkettő szerint a másik a veszedelmes, a hazaáruló, a gyerekeket evő troll.
 
E két szó közé szorult a magyar közélet, mint parizer a száraz zsemle közé: szomorúan, féloldalasan, elcsúszva. Árnyalatok? Az valami szivárványos provokáció! Egyéni vélemény? Ne viccelj, az csak addig létezhet, amíg be nem szorítanak vele a két doboz egyikébe.
 
Ha azt mondod, hogy nem tetszik a kormány, libsi vagy. Ha azt mondod, hogy a Pride túl hangos, náci vagy. Ha meg azt mondod, hogy kösz, te inkább csöndben figyelnél – akkor is libsi vagy, csak rejtőzködő. Vagy náci, csak passzív-agresszív.
A legnagyobb tragédia? Az, hogy ma már senki sem akar ember lenni. Mindenki csak címke, címkegyűjtő vagy címkeosztó. És ha netán valaki próbálná megkérdezni, hogy „nem lehetne egyszerűen csak… beszélgetni?” – hát az biztos, hogy a legsúlyosabb mind közül: áruló.
 
Úgyhogy, üdv a klubban! Válassz oldalt, ragaszd fel a jelvényt, és készülj: holnap te jössz sorra a máglyán. Vagy a szivárványkocsi tetején.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk