Vicces belegondolni, hogy a saját életük rendbetétele helyett mások életével foglalkozó, éjjel-nappal kommentelő, frusztrációjukat politikai önigazolásba csomagoló zsenik azt hiszik, hogy a világ azért nem változik, mert mások „lusták” és „jelentéktelenek” — miközben ők maguk hajnaltól estig a Facebookon forradalmat hirdető székfilozófusok, akik a változás szó hallatán is még a saját lábukat is eltörik, nehogy valamit tényleg csinálni kelljen.
Ők azok, akik szerint a hajléktalan is magának köszönheti, hogy fázik, de helye van az utcán, a tanár is hülye, ha nem bírja ki a havi 300 forintért a sok elcseszett és elkényeztetett hülyegyereket, és a kormányváltás sem oldaná meg azt, amit leginkább egy kis önkritikával kéne kezdeni. De belőlük pont ez hiányzik, de nagyon.
Mert náluk a társadalmi felelősség kimerül abban, hogy „bezzeg én nem panaszkodom”, miközben a hűtőben csak a valaha volt együttérzés hűl fagyosra.
De hát mit is várhatunk egy olyan világban, ahol a legnagyobb forradalmárok egy kanapéról küldik a népet dolgozni — csak éppen mindig másnap, és sosem ők akarnak menni.
Szóval, igen, teljesen igaz: kormányváltás tényleg nem segít a vegetáláson. Pláne ha valaki abból él, hogy mások baromságait bírálja, mintha az ő hülyeségei menőbbek lennének.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése