Bölcsek legyünk, ne agyhalottak - mondta ő, majd elcsúszott biciklijével az agyából ömlő fáradtolajon
Karácsony elvtárs, a bölcsesség bajnoka, gyakran hangoztatja nagyokat: „Bölcsnek kellene lenni, nem agyhalottnak!” – miközben az agya helyén leginkább fáradtolaj csordogál, amitől néha csak nehezen pörög fel a gondolatmenet.
Ezen kivételes tehetségtelenség mesteri ötvözete csillan meg kicsinyes terveiben és a megszállott önfényezésében, amit olyan hévvel művel, mintha világmegváltó titkok birtokában lenne. Csakhogy az ő világában a „világ” leginkább a dugóban rostokol, a biciklisávban izzad, miközben ő pont azt szervezi, hogy mindenki kényszerből bringára pattanjon – lehetőleg létező legnagyobb szmog közepén.
A közlekedés mesterszervezőjeként legendás, hogy vezetni ugyan képtelen, de csődbe vitte az egész várost, amit rá bízott néhány értelmi fogyatékos orbánfóbiás. Ez a baki azonban nem akadályozza meg abban, hogy százmilliós bulikat szervezzen, ahol a színpadon ragyog, lenget, miközben a város lakói a dugók és a légszennyezés poklában fuldoklanak.
Mert mi más lehetne fontosabb, mint egy jól megtervezett, jó drága, nagy fieszta, ahol mindenki elfelejtheti, hogy hova tűnt a valódi közlekedésfejlesztés, de leginkább ő magasztosulhat pár idegenből importált vendég előtt.
Közben meg mindenkit bringára kényszerít – nehogy már élvezze valaki az autózás kényelmét, a munkakocsikázás szükségét, a városi infrastuktúrát, vagy a normális levegőt! Hiszen Karácsony elvtárs szerint az a legjobb megoldás, ha fáradtolajos fejével maga előtt tolja a biciklit, miközben a többiek izzadnak és köhögnek a szmogban, és viselik a méhlegelők ontotta gaz allergiáját.
Ez az igazi bölcsesség: nem tudsz vezetni, nem tudsz irányítani, de legalább hangosan kiabálsz arról, hogy hogyan kellene másoknak élni, miközben te már régen lekéstél a normális élet és emberi gondolkodás járatáról.
De hát ez a mi Karácsony elvtársunk – a fáradtolaj mágusa, a közlekedés zűrzavaros karmestere, akinek vélt, de torz bölcsessége nagyobb, mint a valós teljesítménye, és akinek a legfőbb talentuma a saját bukásainak ünnepélyes megfújása százmilliós fényárban, szigorúan mutogatásnak csúfolt lengetéssel karöltve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése