Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 300.

Kovács Gergely, a fűszagú forradalom díszpolgára


 

Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt örökös elnöke most már nemcsak a falfirkák Che Guevarája, hanem valódi polgármester is – a XII. kerület szerencséjére vagy balsorsára. Ez nézőpont kérdése. Ő az, aki egy komplett önkormányzatot vezet úgy, mintha az egész csak egy hosszabb performansz lenne a Gólyában.
 
Mert Gergő politikája nem átlagos. Ő nem ígér munkahelyeket, csak térkövekre festett galaxisokat. Nem hoz befektetőt, de bármikor megnyit egy alternatív valóság-alapú kocsmát a hivatal udvarán.
 
És amikor eljött a pillanat, hogy szembenézzen a múlt démonjaival, nem habozott: a Turul szobrot — azt a hatalmas, bronzba dermedt nemzeti totemmadarat — letakarította volna a hegyről, mint egy fáradt galambot a konyhaerkélyről.
 
„Nemzet, identitás, történelem?” – kérdezték tőle, akiket érdekelt, vajon ez hol marad az életéből. De jött is a válasz: „Nem, inkább több padot és kutyafuttatót” – közben pedig kiszínezte a madár árnyékát szivárványszínűre.
 
De a csúcspont még hátra volt. Mert Gergő nemcsak fest, nemcsak bont – üvölt is. Mikrofont kapott, és mint egy alternatív rohamrendőr, aki fröccsöt ivott könnygázzal keverve, beleordította a világba:
 
„ORBÁN VIKTOR ROSSZ! KICSI! KÖVÉR!!!”
 
Ez volt az ő rendszerváltása, szónoki csúcsteljesítménye, egymondatos politikai eszmetörténete. Míg mások szakpolitikai vitákban vergődnek, Gergő lecsapja a lényeget három melléknévvel. Nem finomkodik, nem elemez – üvölt. És micsoda katartikus, felvilágosult, civilizált üvöltés az!
 
A XII. kerület pedig él és virágzik: ahol a turul áll, oda színes padot álmodnak, ahol a bronzmadár őrködött, inkább egy biciklis graffitikutyát szeretnének, az nézzen inkább szigorúan a hegyre.
 
Kovács Gergely tehát nem más, mint a posztmodern városvezetés első zászlóvivője. Nem túl hatékony, nem túl komoly — de legalább sosem unalmas.
És ki tudja? Lehet, hogy nem ő a hős, akire a kerület várt, de biztosan ő az, akinek van egy sajátos festékszórója hozzá. Vagy legalább egy gandzsája a Gólyába.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...