Az a legendás hetedik év, avagy tojni a babonákra, ha két lökött, két túlélő, két összetartozó lélek találkozik
"Azóta", a nagy buli napja óta eltelt 7 év, 2557 nap, rengeteg nevetés, néhány dühös ajtócsapás, egy-két „nem szólok hozzád”-pillanat, és legalább 2556 hatalmas ölelés.
Együtt jártunk be göröngyös utakat, túléltünk lakásfelújítást, és a karácsonyi „ma most nem veszünk ajándékot” csapdát… Amit nem lehet, ha egy karácsony szülinappal párosul.
– Egy spontán utazás, ami egy nem-Bambi őznek köszönhetően inkább kalandfilm lett, mint romantikus kiruccanás.
– Nápoly a maga röhögésével és hajókázásaival
– Róma a rohanással
– Egy szilveszter, ahol a velencei lagúnákon csodáltuk a tűzijátékot
– Kutyák, akik minden nap megnevettetnek
– És számtalan csendes, hétköznapi csoda, amikor elég volt egy kacsintás, egy hülye poén, vagy csak az, hogy „hazajöttél”.
Voltak kudarcok is, de az elbukott tervekből lett új útvonal, és voltak napok, amikor csak egymás kezébe kapaszkodtunk, és mentünk tovább. Mert volt mibe kapaszkodni.
Volt sok öröm: szülinapok, évfordulók, közös sorozatfüggések, nagy evések, kis győzelmek. Olyan élet ez, ami nem a filmek szirupos, csöpögős csodavilága, de sokkal igazibb, még ha nem is mindig rózsaszín. Mert a a miénk.
Most hetedik éve, hogy újra és újra kimondjuk, még ha néha csak egy pillantással is:
„Igen. Veled. Még 700 éven át. Legalább."
És miért is ne?
Mert ha mi, a két flúgos kibírta eddig egymást — sőt, még mindig egymás mellett ébredünk mosolyogva (vagy legalábbis kávéval békítően) — akkor tényleg nincs az a vihar, amit ne tudnánk együtt átaludni.
Boldog 7. évfordulót nekünk, és vállaljuk, hogy maradunk azok, akik voltunk:
egy lökött páros, akiknek egymás dilije a legszebb harmónia. 
Abban a tudatban, hogy már csak 693 év van hátra! 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése