Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 285.

A Lili-effektus – avagy hogyan mondjunk nagyot kis szókincsből

 


 

Volt egyszer egy lány, Pankotai Lili, aki ifjú kamaszként egy színpadra állt, és olyan beszédet mondott, amitől még a politikai szenvedélyben edzett mikrofonszivacs is könnyeket eregetett. A közélet egén hirtelen fényes üstökösként tűnt fel – csak ez az üstökös nem csillagport, hanem kötőszavak helyett alpári káromkodást szórt. Kábé folyamatosan.
 
A közönség ámult, a média dúlt, az ellenzék ujjongott: „Végre valaki kimondta!” – bár hogy pontosan mit, azt máig vitatják, mert a mondatokat több sípszó szakította meg, mint egy kereskedelmi rádió reggeli műsorát.
 
Azóta eltelt pár év. Lili már nem csak "kibaszottul szókimondó", "kurvára mérges", hanem egyenesen MEGmondó. Egyik héten még „csak egy lány a tömegből, aki az igazságot keresi”, másik héten már az ellenzéki influenszerszféra Csegevarája és Zsándárkja egy személyben, csak póló helyett sálban és szigorúan a TikTokon meg Instagramon.
 
Hol bátor harcos, aki megmondja a hatalomnak, hogy mit tehet a szlogenjével (spoiler: semmi szépet), hol ártatlan diák, akit az államgépezet tipor, üldöz, fenyeget, mint gólya a sörsátrat. 
 
De mindig, minden helyzetben egy biztos: a beszéd végére garantáltan elhangzik legalább egy (de inkább több) olyan szó, melynek hallatán a nagyi garantáltan átkapcsol a Duna TV-re.
 
Az ellenzéki szcéna pedig öleli, mint fűtött karácsonyi pulcsi a testet: Lili az, aki egyszerre tud krva dühös és nagyon is ártatlan lenni – attól függ, épp melyik kamerába néz.
 
Így lett a trágárságból értékes politikai valuta, a szókimondásból márkavédelem, és a közéletből végső soron egy olyan színház, ahol a főszereplő néha kiabál, néha sír, néha trágár, de sosem unalmas, viszont semmi újat nem mond. Egy igazi influenszerbohóc.
 
Csak azt nem tudni, a darab végén vajon taps vagy sípszó lesz a jutalma.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk