Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 249.

A Vécépapír-galaxis krónikái 




Valaha régen, amikor egy magyar fiú felszállt az űrbe, és a kommentelők szerint emiatt nem volt vécépapír a kórházakban, egy távoli galaxisban, ahol a Nap helyett villanykörték világítottak, és a bolygók vécékagyló alakúak voltak, élt egy különös civilizáció: a Papírmérgesek.
 
Ez a nép minden boldogságát egyetlen anyagban mérte: a kétrétegű, puha, de határozott húzásra is tartós vécépapírban. Akinek a papírja több húzást bírt, az volt a társadalom krémje — vagy legalábbis a törlőkirálya. Akié meg keveset, az kommentelt.
 
– "Mi az, hogy kilőnek egy rakétát, amikor én tegnap a szomszéd erkélyéről kuncsorogtam papírt?"
– "Űrkutatás? Előbb töröljük el és le a valóságot, aztán álmodozzunk!"
– "Két guriga egy családnak! A többit biztos az űrhajóssal elküldték!"
 
A Kormányzó GigaTekercs közben próbálta fenntartani a rendet, de minden konferenciája alatt valaki mindig ellopott egy gurigát a pultról és a vécéből. A közösségi médiát ellepték az influenszerek, akik vécépapír-burkolatban pózoltak:
 
„Én már csak bambuszból készülttel vagyok hajlandó törölni – vegán, fenntartható és influenszer-kompatibilis!”
 
A galaxis népe közben elfelejtett kérdezni:
 
– Vajon hová lett a papír?
– Ki vitte el a szappant?
– Tényleg az űrhajós a hibás, vagy csak könnyebb őt okolni, mint tükörbe nézni?
 
És így történt, hogy a Vécépapír-galaxis népe továbbra is törölte nem csak a hátsófelét, de a valóságot is, miközben az űrben magyar zászló lengett. De a népnek az volt a fontos, hogy a panaszkodás sima legyen — mint a prémium háromrétegű tekercs.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk