Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 279.

Kátyúfalu: Az Európai Útmodell

 
 

 
Valahol a térképen, de inkább csak a Google-hibák között található egy kedves, apró magyar falu, nevezzük most egyszerűen így: Kátyúfalva. Ez a település olyan hely, ahol az utazás nem közlekedés, hanem extrém sport. A főutcán ugyanis több a kátyú, mint a polgármesteri ígéret – ami nagy szó, mert a választás óta legalább hatszor mondta, hogy „idén már tényleg rendbe rakjuk”. És választás még csak alig egy éve volt.
 
Az aszfalt itt csak emlék. Olyan régi idők foszlánya, mint a jóízű, politikamentes falunap. A forgalom pedig nem halad, hanem balettozik. Jobbról teherautó parkol úgy, hogy félig a kanyarban van, balról egy nyugdíjas bácsi azóta áll az autójával, mióta megszűnt a Buga Jóska-buszjárat. Pedig az se ma volt. Így aztán a sáv – az a híres egyetlen, az út kellős közepén, fele jobbról, fele balról – szűk, göröngyös, és a helyiek szerint „ide már csak a kecske fér el, de az is csak térdelve”.
 
Na, de ne panaszkodjunk! Mert Kátyúfalván bizony van európai szintű fejlesztés is. A falu legnagyobb büszkesége: az uniós pénzből felfestett kerékpársáv. 
Méghozzá sárgával! Mert a faluvezetés tudja, mi a stílus. A bringasáv szigorúan követi a járdán szintén szép számban elhelyezkedő kátyúk vonalát, mint valami hullámvasút, és egyes szakaszokon szó szerint eltűnik egy-egy parkoló Zastava alatt. De a lényeg: megvan! Elkészült! Műszakilag tehát Kátyúfalva megfelel a 21. századnak. Legalábbis a térképen. Street View-ra már inkább nem megy ki senki.
A közlekedők szlalomban haladnak, mint egy olcsó francia vígjátékban, és néha integetnek egymásnak: nem barátságból, csak jelezve, hogy „ha te jössz, én beleállok a bokorba”. A biciklisek pedig hősként küzdenek. Egyikük azt mondta: "Ez már nem is sáv, hanem zarándokút. Csak a biciklivel nem Jeruzsálembe jutsz, hanem a gumishoz. Ő legalább jól keres."
 
Ám ne aggódjunk, a falu fejlődik. Jövőre új pályázat jön, állítólag le is betonozzák a biciklisáv egyik végét. Addig marad a kátyúturizmus, ami legalább ingyen van. Már ha túléli az ember az első kanyart.
 
Vége. Vagy inkább: gödre. Isten hozott Galgamácsán!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...