Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 233.

A férfias csipkegatyák kora

 
 

 
Giorgio Armani, ez a konzervatívnak álcázott stíluszseni valaha azt találta mondani, hogy attól, mert valaki meleg, még öltözhet férfiként. A divatvilág pedig egy pillanatra ledobta magáról a flittert a sokktól. Mert hát hogyan is lehetne érvényesülni önazonos glittertranszparenciával a világban, ha nem egy hatalmas rózsaszín tüllkabátban, amiből kikandikál a mellbimbópiercing?
 
Armani bácsi valószínűleg nem kapott még meghívót a XXI. századi önkifejezési olimpiára, ahol a szabály egyszerű: minél harsányabb, annál őszintébb. Ha nem világít a cipőd, nem vagy elég bátor. Ha nem teszed közszemlére a nemi identitásod minimum félóránként, gyanús vagy. Talán heteró?
 
Persze lehet itt beszélni stílusról, mértékről, karakterről. De az ma már unalmas. Egy férfiasan elegáns meleg férfi? Hát abból nem lesz TikTok trending. Az önazonosság ma már nem a belső tartalom, hanem a külső látványkavalkád kérdése. Mert ugye „ne ítélj elsőre” – hacsak nem a ruhád alapján!
 
Kedves Giorgio, menj nyugdíjba - üzenik a nagyon "haladók". A mai világban nem az öltözködésed árul el rólad valamit, hanem az, hogy van-e saját logózott pride-hordtáskád. És ha nincs? Akkor vagy te az igazi radikális.
 
Pedig a hülyék sosem elegánsak..... úgyhogy Armani azóta mélyen hallgat.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...