Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 210.

Évszakfüggő Szenvedés – avagy a 12 hónapos hiszti körforgása


Van egy különleges emberfajta. Télen a forralt bort is termoszban viszi a vécére, mert hát „ez már nem is tél, hanem maga a megtestesült orosz front!”. Plusz öt fokban már eltemeti magát a Facebookon, és egyenesen követeli a tavaszt, mintha személyes sérelem érte volna, hogy januárban még nincs eper.
 
Aztán jön a nyár. Na nem ám csak úgy óvatosan, hanem rendesen, ahogy azt a meteorológus megírta, és ahogy amúgy rendesen, minden évben szokott. A nap kisüt, a hőmérő mutatója 30-ra mászik, sőt - micsoda óborzalom! - még efölé is, és ez az ember, aki alig három hónapja még a kandallóba akarta elégetni a naptárat, mert nem rohannak a napok elég gyorsan elfelé a hidegtől, most verejtékező homlokkal posztolja: „Ez már nem is nyár, ez pokol! Miért nincs sehol egy rendes árnyék?”
 
Nem elég neki a napernyő, a klíma, a ventilátor meg a kacsás legyező. Ő a levegőt követeli vissza – úgy, mint télen a magasabb hőmérsékletet. Mert a magyar nyár igazságtalan: túl meleg. De a tél is, az túl hideg. És az ősz? Az depressziós. A tavasz? Pollenes. Ez az ország a #mindenszarizmus Mekkája.
Neki igazából csak a 22 fokos szobahőmérséklet az otthona. Ott él, ott panaszkodik, ott sírja vissza a telet nyáron, a nyarat télen, és gyűlöli a klímát – mert „az is csak megfázást okoz”.
 
És mikor végre jön egy tökéletes, kellemes, szellős nap, akkor sem örül. Már nem tud. Mert „úgyis jön a front”. És jön is. De nem az időjárásé, hanem az idegösszeomlásé.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk