Agymenés 229.

Propaganda, pénz, és a kollektív pirulás hiánya

Van valami igazán bájos abban az álszent táncban, amit a politikai oldalak által pénzelt médiák járnak nap mint nap. Olyan ez, mint egy véget nem érő tangó két részeg között, akik folyton egymás lábára lépnek, de közben fennhangon hirdetik, hogy ők az erkölcs meg a tiszta tájékoztatás utolsó mentsvárai.

 

Az egyik oldalon ott ül a szent harcos, aki naponta háromszor propagandistázza a másik tábort. Ujjával remegve mutogat a képernyőre:

 

– Ez nem média! Ez pártközponti szócső! Ezek hazudnak, manipulálnak, és eladták a lelküket a hatalomnak!

 

Majd visszafordul a saját szerkesztőségéhez, ahol épp a „független” hírek között leadják az aznapi Kormányzati Sikerhíradót, természetesen drámai zene aláfestéssel, és egy riportot arról, hogy a miniszterelnök már megint milyen emberfeletti módon oldotta meg a problémát, amit ő maga okozott.

 

A másik oldalon ugyanilyen szenvedéllyel szólal meg az ellenzéki elemző:

 

– Ezek ott mind a rendszer csicskái! Egyikük sem merne egy kritikus mondatot leírni a kenyéradó gazdájukról! - és közben remegve nyújtja ki markát és nyitja zsebét az ellenzéki #temussiás felé.

 

Majd következik egy stúdióbeszélgetés, ahol három volt pártkatona és egy lesüllyedt költő közösen fejtegeti, hogy „Orbán már csak egy hologram, valójában egy sötét energiamező irányítja az országot.”

 

És mindeközben – mintha a valóság csak egy véletlenül ottfelejtett kulissza lenne – mindkét oldal úgy nyalja a saját pénzcsapjának alfelét, mintha ott lenne elrejtve a sajtószabadság Szent Grálja.

 

Az egyik reklámszünetben kormányzati hirdetés fut – „Magyarország előre megy, nem hátra!”, a másikban pedig – „A jövőt visszavesszük - tégláról téglára!” – szintén adófizetői pénzből, csak épp másik logóval.

 

A néző meg ott ül középen, mint egy csalódott gyerek két válófélben lévő szülő között, és már azt sem tudja, kinek higgyen. De szerencsére jön a következő „független elemzés” – most épp arról, hogy a másik oldal médiája mekkora propagandát tol.

 

És így telnek a napok. Miközben a sajtószabadság zászlaját mindkét oldal magasra tartja – legalábbis addig, amíg el nem fújja a szél… vagy az aktuális pártfinanszírozás iránya meg nem változik.