Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 288.

A Messiás víziója, avagy egy hitetlen naplója

 

 

Én tényleg nem akarok beleszólni a Szent Vízióba, amit a Kékszemű Vezető urunk januárban lehozott az égből (alias Facebookról), de most már egy kérdés mocorog bennem, mint cetliben a szú: mégis hogyan lett volna áprilisi választás, ha július közepén még mindig a "keressük a jelölteket" fázisban toporgunk?
 
Komolyan kérdezem: ez egy új politikai technológia? "Előbb választást hirdetünk, aztán megnézzük, van-e kivel indulni?" Valószínűleg. Mert nálunk már a kampány is fordítva van bedugva az aljzatba.
 
A párt maga olyan, mint egy egészségvédő cuccokat áruló hálózat konferenciája és egy MLM-szeánsz szerelemgyereke:
 
– tagság nincs,
– program nincs,
– szakember nincs,
– viszont van egy ember, aki minden reggel megmondja, mit kéne gondolni.
 
És ha nagyon figyelünk, még egy füstgépes TikTok-videó is érkezik hozzá.
A miniszterelnök-jelölt valahol egy hajvágás és egy újabb kamerába nézős népnevelés között keresgéli az "egyéni jelölteket", miközben a háttérben csillog a semmi.
 
A sajtó meg?
 
Olyan áhítattal számol be róla, mintha egy politikai megváltó helyett Jézus és Steve Jobs közös gyereke tért volna vissza a Földre.
 
És az egészből még mindig csak annyi látszik, hogy ez egy egyszemélyes startup, amihez politikai tartalom helyett kizárólag merch van: like-olható frázisok, mémesíthető pózok, és egy végtelenített livestream a megváltásról.
 
Közben a jó nép ül az üres pártkongresszuson, ahová a pénzen vett ázsiai követők és hívek nem jutottak el, szoronganak az ülésen, mint mint egy rosszul szervezett rozsdamentes fazekakat kínáló konferencián, ahol a termék már nincs, de a marketing még harsog.
 
A történelem legnagyobb politikai pilótajátéka pereg a szemünk előtt – és mi vagy bámuljuk, vagy csendben lájkoljuk.
 
Mert valahogy mindenki benne van a dologban, amelyből az értelem már régen kiveszett.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk