Na, eljött az idő: Magyar Péter már nem kenuzik. Hát persze, kérem, az evezés ma már a lúzerek sportja. Miért izzadna, amikor ott van Ilike, most épp őt is pihenhet a csónak motorja mögött, mint egy politikai Pit-crew. Ő kezeli a tempót, Péter meg a közvéleményt.
Ott áll Péter a csónak elején, mintha az legalábbis a Titanic lenne, csak DiCaprio helyett ő feszít, és nem a romantikáért pózol Ilikének, hanem a hatalomért. A szél belekap a pólójába, zselézett haja állja az időjárás próbáit, a kamera forog, a közönség tapsol. És a program? Az valahol a mentőmellény alatt, az ülés alatti ládában lapul, vészesen átizzadva.
Egyesek szerint ez a „kormányváltás” – mások szerint inkább egy hosszabbra nyúlt influenszer-hétvége a Tiszán. De hát Péter szerint ez most nem róla szól! Csak épp ő táncikál a csónak orrában, ki tudja, milyen indíttatásból, ő beszél minden nap háromszor élőben, és ő mondja meg, ki jöhet fel a fedélzetre, és ki nem. Ilike meg közben gázt ad, néha véletlenül hátramenetbe, olyankor csattant a virtuális öv.
És tudjátok, tény, ami tény: régen is akadtak ilyenek a kormányok közelében. Csak ott és akkor nem „új reménynek” hívták őket, hanem „udvari bolondnak”. Akkor még csörgősipka járt a fejükre, nem Facebook Reels. És a legnagyobb különbség? Akkoriban senki nem gondolta komolyan, hogy az udvari bolond egyszer valóban beülhet a trónra és a hatalomba.
Most meg… Nos, most a csónak lassan partot ér. Vagy legalábbis elég közel sodródik ahhoz, hogy Péter kiugorjon, és szelfizzen egyet a "Kormányváltás – Loading..." feliratú bójánál.
Azért én kíváncsi lennék, mi az a cucc, amitől ilyen bátor lesz valaki.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése