Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 264.

A Magyar Péter-féle Kormányváltó Hajókázás  (ironikus túlélőkalauz egy politikai performanszhoz)

 
 

 
Na, eljött az idő: Magyar Péter már nem kenuzik. Hát persze, kérem, az evezés ma már a lúzerek sportja. Miért izzadna, amikor ott van Ilike, most épp őt is pihenhet a csónak motorja mögött, mint egy politikai Pit-crew. Ő kezeli a tempót, Péter meg a közvéleményt.
 
Ott áll Péter a csónak elején, mintha az legalábbis a Titanic lenne, csak DiCaprio helyett ő feszít, és nem a romantikáért pózol Ilikének, hanem a hatalomért. A szél belekap a pólójába, zselézett haja állja az időjárás próbáit, a kamera forog, a közönség tapsol. És a program? Az valahol a mentőmellény alatt, az ülés alatti ládában lapul, vészesen átizzadva.
 
Egyesek szerint ez a „kormányváltás” – mások szerint inkább egy hosszabbra nyúlt influenszer-hétvége a Tiszán. De hát Péter szerint ez most nem róla szól! Csak épp ő táncikál a csónak orrában, ki tudja, milyen indíttatásból, ő beszél minden nap háromszor élőben, és ő mondja meg, ki jöhet fel a fedélzetre, és ki nem. Ilike meg közben gázt ad, néha véletlenül hátramenetbe, olyankor csattant a virtuális öv.
 
És tudjátok, tény, ami tény: régen is akadtak ilyenek a kormányok közelében. Csak ott és akkor nem „új reménynek” hívták őket, hanem „udvari bolondnak”. Akkor még csörgősipka járt a fejükre, nem Facebook Reels. És a legnagyobb különbség? Akkoriban senki nem gondolta komolyan, hogy az udvari bolond egyszer valóban beülhet a trónra és a hatalomba.
 
Most meg… Nos, most a csónak lassan partot ér. Vagy legalábbis elég közel sodródik ahhoz, hogy Péter kiugorjon, és szelfizzen egyet a "Kormányváltás – Loading..." feliratú bójánál.
 
Azért én kíváncsi lennék, mi az a cucc, amitől ilyen bátor lesz valaki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...