Ők azok!
Az igazi Page Slayer-ek. A hardcore könyves csoportok fénylő sztárjai, akik évente több könyvet olvasnak, mint ahány foguk van a csoporttagoknak összesen. Posztolnak is róla rendesen: „Ma végeztem a 212. könyvvel. Holnap jön a 213., mert muszáj tartani az iramot!” – írják, miközben a romantikus thriller fantasy young adult erotikus vámpírfarkas-akció műfajába beleszuszakolt újabb bugyihúzogató csodát posztolják.
A helyesírásuk? Inkább ne. Az "elolvastam" náluk el ovasztam, a "drámai" pedig drámiás. És ha valaki bedobja a kommentek közé, hogy "Én most Csehovot olvasok", ők már jelentik is, hogy valaki trágárkodik. Dumas-ról azt hiszik, az valami kozmetikai márka, Zola meg egy sajt. Jókai? “Oh, ő az a régi bácsi, aki mindig túl sokat írt, ugye?”
Nem, kérem, ők, a hardcore könyvmolyok nem olvasnak könyvet, ők darálnak. Mert a mennyiség a lényeg. Nem az, hogy mit olvasol, mennyire szereted, mennyire érted, mennyire ragad magával. Csak az a fontos, hogy mennyit. A lista szent, az Excel-tábla szebb, mint bármelyik regény, és a polcon nem a tartalom, hanem a gerinc színe számít, sőt, még jobb, ha élfestett. Akkor a címe sem látszik, de legalább szép.
Könyvimádók? Ugyan. Ők inkább a könyvfitnessz bajnokai. Kalóriát nem égetnek, csak agysejtet, és minél hosszabb a lista, annál menőbb lesz a Facebook poszt vagy a BookTok videó.
És ha legközelebb szóba kerül Zola, reméljük, nem a pincértől rendelik egy trendi bár teraszán, némi hasábburgonyával megküldve.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése