Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 254.

 „Hogyan ne maradjak le a részletfizetésről” – a modern dráma, amit mindenki néz, de senki nem akar főszereplő lenni

 


 

Képzeld el Kovács Pistát, a hétköznapi hőst, aki reggelente úgy kel fel, mintha egy Oscar-díjas dráma főszereplője lenne: a telefonja csipog, villog, harsog – „Részletfizetés esedékes!” . És máris kezdődhet az izgalmas epizód.
 
Az első jelenetben Pista ügyesen manőverezik a lakáshitel, a két autó részlete és az iPhone- ok (fejenklént egy, összesen 4) törlesztői között, miközben a fejében már készül a nyaralós Instagram-poszt – persze csak az után, hogy letörölte a „nem tudom, hogyan fizetem be” SMS-eket, amiket az asszonnyal akart megosztani.
 
De nem kockáztat egy újabb családi veszekedést, hiszen jövőre is menni kell nyaralni.
 
A következő fordulatban a Provident érkezik, mint a váratlan vendég, aki soha nem kopogtat, csak betör, és újabb, „kicsit magasabb” részletet javasol. Pista könnyed mozdulattal lemond egy csésze kávéról, az ebédjét sem a futárral rendeli, jó a sarki hentes is, hiszen a túlélés művészete az apró lemondásokban rejlik.
 
Egy különleges epizód: az autó szervizben, a pénztárca pedig üresen sír. Pista mégis mosolyog, mert közben a Facebookon dőlnek a lájkok a „horvát tengerparti chill” képekre, amiket természetesen Provident hitelből finanszírozott, de ezt senki nem tudja, és nem is kell. Majd valahogy kigazdálkodja a törlesztőt.
 
Végül a dráma tetőpontja: sikerült befizetni a részletet, még ha csak az utolsó pillanatban is, de a következő epizód már ott vár, újabb fordulattal. Pista megkönnyebbülten sóhajt, majd leül a kanapéra, hogy megtervezze a következő nyaralást – mert az élet megy tovább, a részletek meg fizetődnek… vagy legalábbis próbálják.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...