Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 261.

Az Önarcképország krónikája

 

 

 
Van egy ország, valahol a valóság és a kommentmező határán, ahol mindenki újságíró. Elég, ha ismeri a betűket – vagy legalább azok egy részét – és máris rovatvezetőként osztja az észt a közjó oltárán, hol félreütve, hol félremagyarázva, de mindig nagyon is hangosan. A helyesírás ott csak egy elnyomó elvárás, a stilisztika meg burzsoá hóbort. Ha egy mondatban háromszor sikerül leírni a „hazugsággyár” szót, már Pulitzer-díjgyanús a poszt.
 
Ebben az országban a vélemény tény, a szóvicc publicisztika, és ha valaki egyszer megírta, hogy „a politikusok mind lopnak”, máris közéleti gondolkodó. Mert itt a szabad sajtó nem hivatás, hanem reflex: ahogy a kutya csahol, az állampolgár posztol.
 
És a fotósok! Ó, azok a művészek! Elég egy okostelefon, egy latte habján csillanó napfény, vagy egy homályos kép egy politikusról sörrel a kézben, és máris „vizuális sztorimesélő” született. A kompozíció? Az egy spanyol luxuskurva neve lehetne, számukra ugyanis maximum annyit jelent, hogy nem lóg le a fej a képről. Minden árnyékban rejtett jelentés lapul, minden homályos fotón leleplezés. #EgyKépTöbbetMondMindenSzónál
 
Ebben az országban a szakma nem tanulható, csak önkijelenthető. A kommentek a szerkesztőségi ülés, a szelfi a címlap, és a nézettség az új erkölcs. Mindenki oknyomoz, ha belebotlik egy pletykába, és mindenki portréfotós, ha az ismerőse nem pislogott, miközben lekapta a vécén ülve.
 
Isten óvjon attól, hogy csak olvasó légy. Az már gyanús.

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk