A Szakértők Országa
Van egy ország, nem is olyan messze innen, vagy inkább túlzottan is közel, ahol mindenki zseni. Nem úgy, mint Einstein – hanem sokkal jobban: ők mindenhez is értenek.
A takarítónő reggel még felmossa a folyosót, de délben már virológiai előadást tart a közösségi oldalon arról, hogy a DNS valójában a Démoni Népirtó Szérum rövidítése.
A rajztanár a színek harmóniájáról mesél az órán, de este már a közgazdaságtan Nobel-díjasait megszégyenítő magabiztossággal fejtegeti, miért inflálja a jegybank direkt és szándékosan az ő rezsijét.
A sofőr politikai elemző, a pékné geopolitikai stratéga, a hentes pedig járványügyi főtanácsos, legalábbis a Facebookon.
És persze, ha a hírekben egy újabb rakétát lőnek fel az űrbe, hirtelen mindenki rakétamérnökké képesíti magát egy YouTube-videó megtekintésével, majd alákommenteli: „Én már 2004-ben megmondtam, hogy a gravitáció kamu!”
Ám a legszebb az, amikor valaki azt meri mondani: „Nem vagyok biztos benne, ehhez nem értek.”
Na, azt az embert azonnal száműzik a Szakértők Országából, mint eretneket. Mert itt egy a jelszó: Nem az a fontos, hogy tudod-e, csak az, hogy elég hangosan mondod.
És ha még nem trollkodtak volna szét és össze minden kommentmezőt, akkor is szakértenének tovább boldogan – egészen addig, míg ki nem derül, hogy valójában semmihez sem értenek, de azt legalább nem szégyellik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése