Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 252.

Álomnagyarlás Providentből – avagy amikor az elvek szabadságra mennek

 

 

 
Van az úgy, hogy az ember nem a zsebében lapuló megtakarításból, hanem Provident hitelből finanszírozza a nyaralást. Hát igen, ma már nem ciki, ha a lakás, a két autó, meg a részletre vett iPhone mellett a bankszámlán ott figyel még egy kis futó tartozás, de az élet attól még szép – legalábbis az Instagram szerint.
 
A tengerparti szelfik, a kókuszdióból szürcsölt koktélok és a naplementés fotók tökéletesen megmutatják, milyen laza és gondtalan a nyaralás. Csak az a kis apróság marad rejtve, hogy az éjszakai pihenést a hitelcsekkek zörgetése, a banki értesítők és a „ma fizetendő részlet” SMS-ei zavarják meg.
 
Barátok, család, ismerősök pedig a kommentek között irigykednek a „milyen klassz, hogy te megtehetted” megjegyzésekre. Senki nem látja a háttérben azt a néma kétségbeesést, hogy hogyan lesz megint a hónap végén a törlesztő, miközben a két autó is folyamatosan kéri a magáét. a benzin és a biztosítás formájában.
 
De hát ez a lényeg, nem? Megmutatni, hogy „én megtehetem, nekem jár a pihenés” – még ha az csak hitelből van is, és a valóságban a nyaralás után jön a másik kör, a „hogyan ne maradjak le a részletfizetésről” szappanopera.
És közben ott vannak a telefonok, amiket részletre vettünk, hogy az Instára minél jobb képeket tudjunk feltölteni, mert a hitel az élet, de a lájkok a valóság. 
 
Legalábbis addig, amíg a következő „Provident Paradise” turné meg nem kezdődik, és újra lehet retusálni az életet, egy kicsit színesebbre, egy kicsit nyaralósabbra.
 
Persze, itthon meg nyekereg a hiteles a mélyszegénység és az éhező magyarok miatt, hiszen az elvek – különösen a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettség – nem hagyják aludni a lelket, és bár nyáron mindig szabadságon vannak, ősszel visszatérnek. Szóval ezt a mélységes aggódást szigorúan csak a nyaralás után szabad előadni, amikor a koktélos képek már feltöltve, a homokos lábnyomok megörökítve, és a bankszámla egy ideig megint rejtve marad, csak az éjszaka nyugtalan a ki nem fizetett csekkek árnyékában.
 
Az ősz, ami hamarosan megint eljön, az az időszak, amikor fel lehet pattanni a tüntetési hullámra, mert mindig kell valami „illő” ok, amire lehet felháborodni, zászlót lengetni, és persze megint a következő hitelhez vagy részlethez gyűjteni az erőt.
 
Mert az igazi nyaralás az csak a fotókon létezik, az igazi élet meg egy folytonos körforgás, ahol a hitel, a pihenés és a társadalmi igazságosság egymásba gabalyodik – egy remek, Provident-finanszírozott szappanoperában.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...