Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 228.

A Filterpárt felemelkedése – vagyis posztolj, tehát vagy 

 

szatirikus szösszenet a közélet új valóságáról

 

 
 
Történt egyszer, hogy a politikai paletta egy váratlan, de annál szebben kiretusált szeglettel bővült: megalakult a Manökenpárt, amit a nép már csak Filterpártként emlegetett. Ideológiai alapjai? Sminkpaletta és Instagram-filter. Programja? 
 
#ÉnVagyokAValtozas. Jelszava? „Nem az számít, mit mondasz – hanem hogy milyen fényben és milyen szögből.”
 
A párt szóvivője, a korábban bikiniszezon-expertként ismert Fruzsi InstaQueen, első sajtótájékoztatóján kijelentette: 
 
„Mi nem ígérgetünk! Mi posztolunk. Mert a valóság relatív, de a szívecskék száma objektív igazság.”
 
A Filterpárt tagjai kizárólag 45 fokos szögből, softfényben kommunikálnak, és minden bejelentést előre egyeztetnek a stylisttal és az algoritmussal. A választási kampányukat egyetlen dolog hajtja: #TöbbLájkTöbbMandátum. Aki képes egy poszt alatt átlépni a tízezer szívecskét, az automatikusan frakcióvezető.
 
Az elvek? Hát azok is voltak valahol a backstage-ben, de nem voltak túl fotogének.
 
A tudás? Maximum annyi, hogy hány hashtag fér el egy sztoriban.
 
A vitakultúra? „Te csúnya vagy, büdös a szád, és kevés követőd van.” – ez már egy éles politikai támadásnak számít.
 
A Filterpárt legnépszerűbb politikusa, egykori reality-szereplőből lett „államférfi”, PrideAron97 például így fogalmazott:
 
„Az a baj az ellenzékkel, hogy nincs rendes világításuk. A mi igazságunkat viszont megvilágítja a ring light!”
 
Természetesen a parlamentbe is új szelek fújtak be. A hagyományos viták helyett most már influenszerduttek zajlanak, ahol nem törvényeket hoznak, hanem szponzorációs szerződéseket, a pulpituson állva nem felszólalnak, hanem live-oznak, és a legfőbb politikai érték már nem az igazság, hanem a viralitás.
És ha valaki kritikát mer megfogalmazni? Nos, őt gyorsan letiltják – és a demokrácia működik tovább, csak szebben szűrve.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...