És lőn a választások előtt pár hónappal, hogy Péter felkelt, és mondá:
„Elég volt! Én immár független vagyok, csak a saját stábom, logóm és szerzői jogaim szolgálom!”
„Nem bal, nem jobb, csak én vagyok – és néha az asszony, ha ráér.”
És Péter elérkezék a Tiszához, hol megállván, monda:
„Nézzétek! Járok a vízen, ahogy az előttem járók is – csak nekem GoPro is van!”
És a tanítványok (neveik: Ilike, Márk és egy stábos drón) így szóltak:
„Mester, de hát ez egy rönk!”
Mire Péter:
„Hallgassatok, hitetlenek! Ez a nemzet gerendája!”
És Péter átvonula falvakon, városokon, mobilnetes árnyékzónákon.
Hol hagymát oszta, hol igazságot. Hol videót. Hol önmaga második vágását.
És jövének hozzá a népek:
„Uram, szavazhatunk-e rád?”
De ő csak mosolygott, mint aki nem ért kérdést, csak algoritmust.
És így lett az Út, az Igazság és a Farönk.
Aki benne hisz, nem süllyed el – legfeljebb a kommentszekcióban.
Ámen.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése