Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 289.

Közlekedés magyar módra

 


 

Drága asszonykám, ne melegítsd az vacsorát – hacsak nem svájci fondüt főztél, ami elvan a rezsón akár reggelig is. Én ismételten késve érkezem, de nem azért, mert lustálkodtam volna: csak éppen nem sikerült kikerülnöm a menetrendszerűen érkező balesetet, ami – minő meglepetés – pont az én útvonalamat keresztezte. Mintha a sors Google Mapsen követne, és direkt szervezne velem szembe egy-egy furgon+kamion találkozót, teljes pályás lezárással, mentőhelikopterrel.
 
Most már rutinosan a leállósávban közlekedem, mint valami autós exkluzív klub tagja – balra mentő, jobbra rendőr, középen simán a 2 sávnyi üres aszfalt. Tisztára, mint egy színpad, ahol előadás nincs, csak dudálás.
 
És ne mondd, hogy menjek mellékúton. Ott a 30-as tábla díszeleg, de még azt is csak lépésben lehet megközelíteni, mert az útburkolat inkább emlékeztet egy rosszul varrt steppelt takaróra, mint bármire, amit gumikerekek alá terveztek. Helyenként már csak a kátyúk tartják össze az utat – olyan sűrűn vannak, hogy ha elég gyorsan mész, bele lehet komponálni egy kis Beethoven-szonátát a lengéscsillapítóval.
 
Én már csak abban bízom, hogy egyszer majd nem az úton haladunk, hanem fölötte, drónnal vagy imaerővel, vagy akármivel. De addig is: ne melegítsd azt a vacsorát, kedvesem, inkább fagyaszd le. Hétvégére talán hazaérek. Ha nem jön szembe egy útépítéses konvoj, vagy egy vakond, akit alvállalkozóként szerződtetett az állam az aszfaltozáshoz.
 
Addig is: puszi, és üdv a dugóból! 🫠🚧

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk