Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 230.

Ajánlottan szabályos

 


 

Van ez az ország, ahol a törvény olyan, mint a házszabály a kocsmában: lehet rajta nevetni, lehet figyelmen kívül hagyni, de leginkább dekoráció.
 
Itt nem törvényt tartanak be, hanem véleményt. A közlekedési táblák például nem utasítanak, hanem udvariasan javasolnak, mint az öreg néni a buszmegállóban: „Édes fiam, ha lehet, ne hajts már végig a Lánchídon, mert az most nincs nyitva!”
 
És persze lehet. Mert ha valaki elég fontos, elég hangos, vagy elég ostoba, akkor a tiltás csak egy személyes vélemény.
 
Betiltott rendezvény? Az csak a sajtónak szólt. Aki akar, vonuljon. Lehetőleg zászlóval, hangosítással, rendőri felvezetéssel – hisz valójában nem betiltották, csak nem ajánlották.
 
A rakparton autózni tilos, de hát az is csak egy vizuális kihívás: ha nincs ott senki, miért ne? A híd lezárva? Az csak a többieknek szól. Neked meg jogod van a szabadsághoz, és a szabadság néha járdaszegélyen keresztül vezet.
 
És azok a gerikarók? Ugyan már. Csak dekoratív városi kisgerendák. Ha útban vannak, hajts át rajtuk, hisz az ország mottója így szól: „Nem kötelező, csak ha nincs kamera.”
 
Isten hozott az Ajánlott Köztársaságban, ahol a törvényeknek van szövege, de nincs súlya. Ha pedig valaki mégis felelősségre akarna vonni a Lánchíd, a rakpart, a karók miatt, csak annyit mondj: "hát ha nekik szabad volt..."

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk