Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 302.

Egy poloska álma – avagy hogyan lesz valakiből Like-huszár miniszterelnök


 

Szombat délután különös jelenséget figyeltek meg a sajtómunkások Székesfehérváron: Magyar Péter, a Tisza párt elnöke, a valóság széléről integetve tartott sajtótájékoztatót. A rendezvény után nyomban kiderült, hogy ő már nem csak politikus, influenszer és saját rajongói klubjának, valamint MLM-pártjának szellemi vezetője, hanem mostantól önjelölt digitális messiás is – legalábbis a Facebook-algoritmusok szerint.
 
„A kormány és a Megafon elérése kutyafüle az enyémhez képest” – állította magabiztosan, miközben elérzékenyülve simogatta telefonja kijelzőjét, ahol egy bangladesi profil épp szívecskét küldött neki egy Orbán-paródiára. „Ez a demokrácia új formája: ha 50.000 ázsiai bérlájk érkezik egy posztra, az egyenlő 12 képviselői hellyel az EP-ben” – tette hozzá, majd rövid szünetet tartott, hogy visszakövesse az összes kommentelőt, akik nem írták le, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”.
 
A sajtótájékoztató közben a Tisza elnöke egyre inkább sodródott a politikai valóságtól a politikai metafizika birodalmába. Orbán tusványosi beszédére reflektálva kijelentette: „A digitális honfoglalás? Ugyan már. Ez a nép nem wifi-t akar, nem tudást, hanem megélhetést, vasutat, kórházat és TikTok-szabadságot! na meg Magyar Péter reels-videókat!” Ezután utalást tett arra is, hogy a kormány 9 hónapon belül megy a levesbe – vélhetően egy olyan mágikus határidő alapján, amelyet egy lájkmatematikus számolt ki valahol a Meta adatközpontjában, szigorúan azután, hogy bebukták már a második előrehozott választási jóslatot.
Magyar szerint a jövő politikáját nem törvények, hanem „reakciók” formálják. 
 
„Kommentelj, tehát vagy! Oszd meg, hogy más is okuljon!” – harsogta, majd felszólította a „digitális harcosokat”, hogy inkább a valóságban is jelenjenek meg. Például Szolnokon, egy parkolóban, egy árnyékos padon. Kérdezzenek! Konzultáljanak! Like-oljanak helyben! Küldjenek igazi szívecskéket, ne csak virtuálisokat!
 
A sajtótájékoztató vége különösen emlékezetesre sikerült, mikor egy civil érdeklődőt letorkolt, amiért nem újságíróként mert kérdezni. „Ez itt nem a kommentmező! Itt szabályok vannak, kérem! Ja, és sajtó- és szólásszabadság, már akinek megengedem!” – szólalt meg, miközben biztonsági emberei már a kérdező személyi adatait próbálták beazonosítani a „Poloska app” béta verziójával.
 
Zárásként Magyar jókívánságokat küldött Orbán Viktornak: „Legyen szép az utolsó Tusványos, amíg az Auróra cirkáló be nem parkol a Titanic mellé. De a jéghegy már foglalt – azt én béreltem ki, 8000 Ft/óra, számlával. A saját oligarchiáim fizetik.”
 
A nemzeti jövőkép most már egyértelmű: nem kormányzati program, hanem engagement rate dönt arról, ki vezetheti az országot. És ha minden jól megy, 2026-ban végre Magyar Péter is lophat. De legalább stílusosan, digitálisan, exportálhatóan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...