Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 234.

 „Alaptörvény Hülyeségi Cikkelye” – avagy mindenki joga a teljes elhülyüléshez

 


 

Mindenkinek joga van hülyének lenni. Sőt, ma már kötelessége is, legalábbis úgy tűnik, hogy bizonyos körökben az ész nem erény, hanem sértés. Elvégre mit képzel magáról az az ember, aki érveket használ egy vitában, amikor ott van a mindent vivő ütőkártya: „az én véleményem is számít!”
 
Számít, drága polgártárs, hát hogyne számítana. Ugyanúgy, mint a sarki galamb véleménye a kvantumfizikáról. Mert nálunk mindenki szakértő. Vakcinaügyben, gazdaságban, klímakérdésben és holdjárásban, de legfőképpen magas politikában. 
 
A jog a hülyeséghez szent és sérthetetlen. Még jó, hogy nem követel hozzá érettségit – csak hangerőt és egy Facebook-profilképet.
 
A közösségi médiában pedig már gyűlik is a Hülyeség Nemzeti Kerekasztala, ahol a tagok nap mint nap elmagyarázzák egymásnak, hogy a Föld lapos, a vízmemória gyógyít, és a politikusuk sosem hazudott, csak taktikusan nem mondott igazat .
 
És ha valaki mégis kételkedni mer? Hát akkor ő a hülye! Mert ma már a hülyeség nem szorul magyarázatra. A gondolkodás viszont igen.
 
Szóval igen, mindenkinek jogában áll hülyének lenni. De talán nem mindenkinek kellene élnie vele. Vagy legalább ne államtitkári vagy miniszteri, netalán miniszterelnöki babérokra törő rangban.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk