Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 293.



Volt egyszer egy férfi. Kezdhetnénk úgy is, hogy „egyszer volt, hol nem volt”, de sajnos volt. Nagyon is. Sőt, van.
 
Ez a férfi, nevezzük mondjuk Petinek – de nyugodtan behelyettesíthető bármelyik napraforgóval, aki mindig a legfényesebb politikai napra fordul –, csak kicsiben kezdte. Először a saját feleségét lopta meg. Nem sokat vett el tőle, csak úgy diszkréten: jövőt, bizalmat, álmokat. Tudod, csupa olyan dolgot, ami neki nem volt fontos, mert nem ért nagy pénzt. De csakazértis....
 
Aztán jöttek a gyerekek. Nem verte őket, csak hát… elvette tőlük az illúziót, hogy az apjuk valaha is példaképük lehetne.
 
Majd átnyergelt nagyobb vadakra: bennfentes információkra, gyanús szerződésekre, közpénzre, amit ő „csak okosan fektetett be” , mert miért ne, hiszen neki jár.
 
És amikor egy másik férfi – mondjuk egy hangosabb, nála frissebb erkölcsi kompaszt lengető illető – túl közel ment hozzá egy telefonnal, Peti "véletlenül" elvette tőle a mobilt, és "véletlenül" beleejtette a Dunába. Rossz mozdulat volt. A víz is túl közel volt. Meg a bizonyíték is.
 
De most! Most Peti felébredt. Megvilágosodott, mint egy túlhevített szolárium.
 
Hisztizik, toporzékol, és azt üvölti a mikrofonban a OneMan Show keretében, két karkötő eladása előtt:
– Elég a lopásból!
– Számoltassunk el mindenkit!
– Tűnjön el a korrupció!
 
Mármint… mindenki másé. Az övé nem is volt igazi, az csak… 
vagyonátcsoportosítás egy szűkebb családi/baráti körön belül. Meg némi hazafias ügyintézés.
 
És miközben a Duna halkan csobogja vissza a titkait, Peti a mikrofonba ordítja a népnek, hogy ő mostantól a Tisztaság Lovagja. Fehér ingben, slimfit naciban, gyűrött erkölccsel, és egy kicsit túl jól fizetett tanácsadóval az árnyékában.
 
A tömeg tapsol. És ahogy ilyenkor lenni szokott, senki sem kérdezi meg:
– Peti, nem te vagy az, aki előbb ellopná az országot, mielőtt vissza akarnád adni nekünk az erkölcsöt és a hitet?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk