Agymenés 1117.

 

SZEPTEMBER 1., AVAGY MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGOS UZSONNÁSDOBOZ-BAJNOKSÁG

 

 

 

Eljött szeptember elseje, becsengettek, és ezzel hivatalosan is kezdetét vette az év egyik legfontosabb társadalmi eseménye: az Országos Anyuka Uzsonnásdoboz-bajnokság.

 

A versenyszabályzat egyszerű. Fogsz egy műanyag dobozt, lehetőleg olyat, amelynek több rekesze van, mint egy gyógyszeradagolónak, és nagyon trendi, valamint jó drága volt, majd művészi kompozícióban elhelyezel benne néhány bioáfonyát, fél marék kesudiót, csillag alakúra vágott uborkát, egy szigorúan kovászos, teljes kiőrlésű mini szendvicset és valamit, amiről első ránézésre senki nem tudja eldönteni, hogy kölesgolyó vagy építőipari szigetelőanyag.

 

Ezután lefotózod.

 

Mert természetesen nem az a lényeg, hogy a gyerek megegye. Az a lényeg, hogy a többi anyuka lássa, mit fog nem megenni.

 

A kezdő versenyző egyszerűen kiposztolja. A haladó már gondosan ügyel a háttérre, a fényekre és arra, hogy véletlenül se látszódjon a konyhapulton a tegnapi pizzásdoboz. Profi kategóriában pedig megjelenik a kis kézzel írt cetli is: „Legyen csodás napod, Kincsünk! ”

 

Kincsünk eközben az iskolában vélhetően elcseréli a chia magos zabkekszet két falat osztálytársi kakaós csigára, majd délután közli, hogy nem volt éhes.

 

Külön pont jár azért, ha az uzsonnásdoboz tartalma gluténmentes, cukormentes, pálmaolajmentes, adalékmentes, GMO-mentes, laktózmentes, lehetőleg karbonsemleges, és az uborka személyesen ismerte a gazdát, aki leszedte.

 

A dobogós helyezéshez azonban már kevés az egészséges étel. Kell mögé életfilozófia is. Tudatos család vagyunk. Nálunk nincs nasi. Mi nem veszünk ilyesmit. A gyerek nem is szereti az édességet. Inkább gyümölcsöt kér. Persze.

 

És én tulajdonképpen csak egyetlen dolgot sajnálok: hogy nincs gyerekem, akivel benevezhetnék.

Mert az enyém uzsonnásdobozában szeptember másodikára valószínűleg lenne egy kifli, egy alma, egy szelet csoki és egy cetli: „Ne hagyd, hogy a rendszer bedaráljon.”

 

Szeptember végére pedig már ő maga dekorálná ki a dobozt anarchiajellel, visszautasítaná a csillag alakú uborkát mint a fogyasztói társadalom esztétikai elnyomásának szimbólumát, és az egészséges tízórait elcserélné egy kazettás Sex Pistols-albumra.

 

Mire felsős lenne, valószínűleg engem hívnának be az igazgatóhoz. Többször is. Én pedig vinnék neki uzsonnát. Kiflit. Zacskóban.