BABIŠ, EGY POHÁR VÍZ ÉS A KELLEMETLEN MÚLT
Magyar Péternek sikerült a V4-ek találkozóján belefutnia egy számára szokatlan diplomáciai helyzetbe: valaki nem bólogatott.
Amikor arról beszélt, hogy Magyarország milyen biztonságos, és milyen eredményesen sikerült távol tartani az illegális migrációt, Andrej Babiš közbeszólt, hogy ebben azért Orbán Viktor politikájának is volt némi szerepe.
Kínos. Főleg annak, aki lassan úgy beszél az Orbán-rendszerről, mintha tizennégy éven keresztül legfeljebb külföldi újságokból hallott volna róla.
Magyar Péter azonban nem a rendszer üldözött ellenzékijeként töltötte ezeket az éveket. Benne élt, pozíciókat kapott benne, a felesége miniszter volt, ő pedig sokáig szemmel láthatóan nem tartotta elviselhetetlen diktatúrának azt a politikai világot, amelyet ma reggeltől estig gyaláz.
Aztán eljön egy V4-találkozó, és Babiš néhány másodperc alatt visszarakja a hiányzó tizennégy évet a fényképalbumba.
Erre nehéz mit mondani. Inni viszont lehet. A vizespohár hirtelen diplomáciai mentőcsónakká lépett elő.
A migráció különösen szerencsétlen témaválasztás volt. Magyar ma büszkén beszél arról a biztonságról, amelynek megteremtésében olyan intézkedések játszottak szerepet, amelyeket történetesen az a kormány vezetett be és védett éveken át, amelyet ő ma politikailag a földdel tenne egyenlővé. Sőt, a helyét is sóval hintené be.
A biztonság maradhat. Az eredmény maradhat. Orbán neve törlendő. Csakhogy külföldön néha akad valaki, aki ismeri az előzményeket. Babiš ismerte.
Nem kellett hozzá elemző, fact-checker vagy háromórás podcast. Egyszerűen odatette a történetből kihagyott nevet: Orbán Viktor, Magyar arcán pedig lefutott a rendszerfrissítés.
Ennél azonban érdekesebb, hogyan viseli a miniszterelnök, amikor kikerül a hazai politikai környezetből. Itthon lassan megszokhatta, hogy ő írja a darabot, kiosztja a szerepeket, megmondja, ki áruló, ki bűnös, ki ellenség, majd saját magát egyszerre rendezi főhősnek, áldozatnak és győztesnek.
Egy másik ország miniszterelnökét valamivel nehezebb statisztának szerződtetni és hát Babiš láthatóan nem jelentkezett a szerepre.
A hibbant Néró számára talán éppen ez a legkellemetlenebb. Nem, nem az, ha megtámadják, hanem ha valaki egyszerűen nem vesz részt a császári előadásban, és megengedi magának azt a felségsértéssel felérő arcátlanságot, hogy kijavítsa.
Néró legalább zenével kísérte saját nagyságának előadását, Magyar inkább a kínmentő vizespoharat választotta. Történelmileg szerényebb produkció, ám a császári sértettség ettől még hazautazhat vele.
Mert Prágában most nem megbuktatták, nem összeesküdtek ellene, és nem diplomáciai támadás érte, pusztán valaki emlékezett arra, amit ő szeretne elfelejteni.
Érdemes figyelni, itthon kin csattan majd a prágai korrekció, merthogy fog, az biztos. A hibbant Nérónak ugyanis itthon van udvara. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése