Agymenés 1126.

 

A KORMÁNYZÁS ELSŐ SZABÁLYA: AMIT TEGNAP MÉG BOTRÁNYNAK HÍVTÁL, AZ MA MÁR KORMÁNYZATI GYAKORLAT

 

 

Úgy tűnik, lassan véget ér az az időszak, amikor a hatalom legfontosabb kelléke egy telefon, egy Facebook-fiók és egy megfelelően felháborodott arckifejezés volt. Beköszöntött ugyanis az a kellemetlen korszak, amikor már nem elég rámutatni valamire, hanem csinálni is kell vele valamit.

 

A rendszerváltó lendület például olyan sikeresen szabadította fel a Karmelitát korábbi funkciója alól, hogy amikor megérkezett az Európai Tanács elnöke, hirtelen kellett neki találni egy reprezentatív helyet. Így sikerült eljutni egy arab tulajdonú luxusszállodáig, ahonnan nagyjából ugyanaz a Duna látható, csak szobaszervizzel. A történelem néha egészen drága kerülőúton jut vissza ugyanoda.

 

A közmédia megtisztítása ennél lényegesen takarékosabb műveletnek bizonyult. A 444 érdeklődött, hogyan maradhatott képernyőn Gulyás István, majd a kérdésre olyan gyorsan megszületett a gyakorlati válasz, hogy az érintettnek kisvártatva már biztonsági kísérete is akadt kifelé. Régen az újságíró kérdezett, a hatalom pedig magyarázkodott. Újabban mintha sikerült volna feltalálni az interaktív kérdőjelet. Néha meg elég egy "Nem hinném" komment.

 

Közben Osváth Zsolt arról beszélt, hogy a kampány egyik legsúlyosabb, gyermekeket érintő történetét hazugságokra épített politikai fegyverként használták. Ez elvileg akkora ügy lehetne, hogy külön stúdiót kellene hozzá bérelni. Ehelyett olyan csönd lett körülötte, hogy abban egy lehulló morzsának is sajtótájékoztató-hangja lenne. A választások előtt a gyermekvédelem országos erkölcsi szükségállapot volt, utána valahogy visszakerült a fiókba a kampánykitűzők mellé.

 

És mire azt hinnénk, hogy a napi adag elfogyott, az oktatási miniszter is megérkezik. Szerinte a tanári pálya manapság lényegében azok gyűjtőhelye, akiknek nem erősségük az önálló gondolkodás. Mellé jöhetnek a vidéki kisiskolák bezárásai és az igazgatói kar nagytakarítása. Sajátos oktatáspolitikai innováció: előbb sértsük meg a pedagógusokat, aztán csodálkozzunk, hogy nincs belőlük elég.

Mindez néhány óra termése volt a héten.

 

A választási győzelem utáni konfetti közben lassan belepi a lefolyót, a pezsgő megmelegedett, és valakinek végre fel kell kapcsolnia a neonfényt. Abban pedig már egészen másképp fest a forradalom.

Mert ellenzékből minden probléma bizonyíték arra, hogy alkalmatlan a kormány, kormányról viszont minden probléma kellemetlen módon feladattá változik.

 

És úgy látszik, most kezdődik az a tanév, amelyben már nem lehet minden rossz jegy mellé odaírni:

„Orbán Viktor miatt.”