Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 1135.

 

BEFEKTETŐI TÁJÉKOZTATÓ AZ ÚJ MAGYARORSZÁGHOZ

 


Kedves Külföldi Befektető!
 
Örömmel értesítjük, hogy Magyarország továbbra is szeretettel várja a külföldi vállalatokat, különösen akkor, ha állami beruházásokban, útépítésekben, hadiipari fejlesztésekben vagy más, közpénzzel finoman átitatott üzletben kívánnak részt venni.
 
Az üzleti környezet kiszámíthatóságáról ugyanakkor érdemes időben érdeklődni, mert az új rendszer egyik különleges szolgáltatása a közpénzek környékén működő vállalkozások iránt tanúsított fokozott állami érdeklődés lehet. Ennek keretében egy vállalat életének olyan részletei is fontossá válhatnak, amelyekről korábban legfeljebb a könyvelő, a jogi osztály vagy a cégvezető házastársa tudott.
 
A magyar vállalkozások esetében a szolgáltatás várhatóan teljes körű lesz, arról azonban egyelőre kevesebbet tudunk, hogy a nemzetközi ügyfelek ugyanebben a prémiumcsomagban részesülnek-e.
Pedig volna mit tisztázni.
 
Ha például egy osztrák útépítő milliárdos magyar állami megrendelést kap, akkor ő ugyanolyan közpénzből dolgozó vállalkozásnak számít, mint a magyar versenytársa? Ha egy német hadiipari óriás a magyar költségvetésből finanszírozott szerződéseket teljesít, az ő vezetőinek kapcsolatrendszere, tárgyalásai és üzleti háttere is ugyanolyan érdeklődésre tarthat számot? Vagy a közpénz valamilyen különös honosítási eljáráson esik át, és elveszíti közpénzjellegét abban a pillanatban, amikor egy multinacionális vállalat számlájára megérkezik?
 
Ez különösen érdekes kérdés lehet az M6 körüli új helyzet fényében, hiszen ha külföldi vállalkozások egyre nagyobb szeletet kapnak az állami megrendelésekből, előbb-utóbb ki kell derülnie, hogy az új seprű valóban minden sarokban seper-e, vagy bizonyos irodák ajtaja előtt udvariasan leveszi a cipőjét.
 
Érdemes elképzelni az első alkalmat, amikor egy tekintélyes nyugat-európai nagyvállalat magyarországi központjában megjelenik az állami ellenőrzés, majd a recepción közlik, hogy szeretnének egy kicsit körülnézni a vállalat ügyeiben. A cég jogászai vélhetően megkérdeznék, hogy pontosan milyen jogcímen, milyen törvényi felhatalmazással és milyen eljárási garanciák mellett kívánják ezt megtenni, amire azért már nehezebb lenne annyit válaszolni, hogy közpénz, vagyonvédelem, közérdek, a többit pedig majd menet közben kitaláljuk.
 
Valószínűleg hamar előkerülne néhány ügyvéd, utánuk még néhány ügyvéd, végül pedig annyi ügyvéd, hogy külön parkolót kellene nyitni nekik. Nem sokkal később Bécsben vagy Berlinben is megcsörrenne egy telefon, Brüsszelben valaki felvonná a szemöldökét, és hirtelen rendkívül érdekessé válna, pontosan meddig terjed az a határozottság, amelyet magyar tulajdonú vállalkozások esetében olyan könnyű meghirdetni.
 
Ezért volna érdemes még az elején tisztázni, hogy az új vagyonvédelmi rendszer valóban univerzális találmány-e, vagy kizárólag hazai fogyasztásra készül. Ha ugyanis az elv valóban az, hogy a magyar közpénzzel kapcsolatba kerülő vállalkozásokat különleges állami figyelem illeti meg, akkor a Strabag, a Swietelsky, a Rheinmetall és minden más jelentős külföldi állami partner ugyanabba a vizsgálati körbe kerülhet, mint bármelyik magyar vállalkozás.
 
Ha viszont mégsem, akkor már nem az lesz az igazán érdekes kérdés, hogy egy vállalat kapott-e közpénzt, hanem az, hogy ki kapta azt, milyen tulajdonosi háttérrel rendelkezik, és politikailag mennyire kényelmes vele összeveszni.
 
Ez már valóban innovatív gazdaságpolitikai modell lenne, amelyben a hagyományos befektetői kockázatok, például az infláció, az árfolyam, az adókörnyezet vagy a munkaerőköltség mellé bekerülhetne egy új mutató is, amely azt jelzi, milyen hangulatban ébredt aznap a politikai vezetés.
 
Ehhez egyelőre nincs Bloomberg-terminal, de szerencsére Facebook még van.
 
A külföldi befektetőknek tehát alighanem érdemes lesz alaposan elolvasniuk a magyarországi szerződések apró betűs részét, hátha valahol ott lapul az a mondat, amelyből kiderül, hogy az új állami figyelem rájuk is vonatkozik-e, vagy ezt a különleges szolgáltatást továbbra is kizárólag magyar vállalkozások számára tartjuk fenn.
 
Üdvözöljük Magyarországon, ahol a tőke szabadon áramolhat, a kérdés csak az, hogy utána ki és milyen felhatalmazással indul el a nyomában.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...