Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 1125.

 

PÓCS BÁCSI HOZTA, AZ ÁLLAM VISZI

 
 

Amennyiben a hatóságok sikerre viszik a nagy nyuszimotor-visszaélési ügyet, és bebizonyosodik, hogy Pócs Jánosék valóban túlárazva szerezték be közpénzből az óvodások kismotorjait, az új vagyonelkobzási szabályok alkalmazása egészen érdekes helyzetet teremthet.
 
Mert a pénz már elment. A nyuszimotor viszont megvan.
 
Ott áll az óvoda udvarán, rajta egy hároméves gyerekkel, aki mit sem sejt arról, hogy feneke alatt esetleg egy közbeszerzési bűnjel dübörög.
 
Szegénynek ráadásul esélye sincs tisztázni magát. Nem ő kérte a motort, nem ő választotta a beszállítót, nem ő tárgyalt az árról. Pócs bácsi hozta. Közpénzből. Ő csak ráült.
 
Ha tehát bebizonyosodik a visszaélés, nincs mese, a bűnös úton beszerzett vagyont vissza kell szerezni. Jöhetnek az NVVH emberei az óvodába.
 
„Kisfiam, szállj le szépen. Az állam visszakéri.”
 
A lefoglalt járműveket pedig vétek lenne elkótyavetyélni. Néhány tucat nyuszimotorból már összeállhat a kormányzati gépjárműflotta. Magyar Péter kaphatja a pirosat, a miniszterek a kékeket, az államtitkárok pedig azt, amelyiknek még megvan mind a négy kereke.
 
Sziréna nem kell, üzemanyag nem kell, szolgálati sofőr sem kell. Ráadásul az egész flotta zéró emissziós.
 
Így végül még az is kiderülhet, hogy Pócs János nem túlárazott nyuszimotorokat vásárolt, csak évekkel előre megkezdte a magyar állam zöld gépjárműbeszerzését.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk