Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 1155.

 

A TELEFON A DUNÁBAN, DE MAGYAR PÉTER BÜSZKE

 

 
 
Magyar Péter bejelentette, hogy örömmel és egyfajta büszkeséggel áll a hatóságok elé a telefonlopási ügyben, mert szerinte azon a bizonyos éjszakán ő csupán megvédte a fiatalokat egy provokátortól, és ma sem cselekedne másként.
 
Ez megnyugtató.
 
Most már tudjuk, hogy ha a miniszterelnök úgy ítéli meg, valaki provokatívan használja a saját telefonját, akkor a készülék állami jellegű vízállósági vizsgálaton vehet részt a Dunában.
 
A történet magyar péteri változatában ugyanis nem ő vett el egy telefont, hanem hősiesen megszakított egy provokációt. Nem ő dobta a készüléket a folyóba, hanem a telefon került távolabb a konfliktustól. 
 
Nem a rendőrség kutatott bizonyíték után, hanem búvárok életét veszélyeztette valaki politikai utasításra. És természetesen nem neki kell magyarázkodnia, hanem a rendőri vezetőknek, akiket most fel is jelent.
 
Az események tehát a következőképpen rekonstruálhatók.
 
Egy telefon eltűnt egy férfi kezéből, megjelent Magyar Péter zsebében, később belekerült a Dunába, majd amikor a rendőrök kiemelték, kiderült, hogy tulajdonképpen ők követtek el valamit.
 
Ez már nem egyszerű védekezés. Ez dramaturgia.
 
Az Abszolút Filmszínház legújabb epizódjában a főhős egyszerre sértett, megmentő, nyomozó, ügyész, búvárbiztonsági szakértő és az ügyészség leendő átvilágítója. Egyetlen szerepet nem hajlandó eljátszani: azt az embert, akinek esetleg felelősséget kell vállalnia azért, amit tett.
 
A forgatókönyv szerint az ügyészség maffiaszervezet, a rendőrség politikai utasítást teljesít, a telefon tulajdonosa provokátor, a búvárok veszélyeztetett áldozatok, Magyar Péter pedig természetesen ismét erkölcsi győztes.
 
Mindez különösen szép attól az embertől, aki Hankó Balázsnak és Seszták Miklósnak már a jogerős ítélet előtt meghirdette az „Út a börtönbe!” programot. Mások esetében a gyanú már majdnem ítélet, a saját ügyében viszont még a folyó fenekéről előkerült telefon is politikai karaktergyilkosság.
 
Az ügyészség függetlensége tehát egyszerűen megállapítható. Ha Magyar Péter ellen nyomoz, akkor maffia. Ha az ellenfelei ellen nyomoz, akkor végre működik a jogállam.
 
A miniszterelnök természetesen azt is közölte, hogy ma sem tenne másként.
 
Ezt jó tudniuk mindazoknak, akik a közelében telefont tartanak a kezükben. Érdemes vízálló tokot vásárolni, mert a rendszerváltás lendülete kiszámíthatatlan, a Duna pedig közel van.
 
Magyar Péter büszkén áll a hatóságok elé, miután előre felmentette saját magát, elítélte az ügyészeket, és feljelentést ígért a rendőrök ellen. Már csak a telefon nem nyilatkozott, de azt egyszer már elhallgattatták.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...