Kifejezetten örülök annak, hogy a Tisza éppen ezt a politikai karaktert ültette a parlamenti alelnöki székbe. Ennél jobb szolgálatot ugyanis az ellenzéknek aligha tehettek volna.
Szörnyella de Frász bundákra vadászott, a parlamenti változat egyelőre a képviselőkre, a mikrofonokra és mindenkire, aki nem kellő áhítattal viseli, hogy ő ül a pulpituson és nem hódol kellő alázattal a Messiásnak.
A szereposztás pedig különösen akkor válhat igazán szórakoztatóvá, amikor a választási kánaán ígéretei találkoznak a kormányzás jóval prózaibb valóságával, és az emberek egyszer csak azt veszik észre, hogy a nagy jólét valamiért megint az ő pénztárcájukból akar előmászni.
Mert megszorításokat még csak-csak meg lehet próbálni elmagyarázni, azt azonban már lényegesen nehezebb lesz, amikor az ezek miatt tiltakozó vagy számonkérő ellenzéki képviselőket a pulpitus magasából Szörnyella asszony a jól begyakorolt, csontig hatoló modorában teszi helyre.
A politikában ugyanis veszélyes műfaj a választó kioktatása, még akkor is, ha technikailag éppen nem ő ül az ellenzéki padsorban. A képernyő másik oldalán pontosan érteni fogja az üzenetet: ha neked nem tetszik, ami történik, körülbelül ilyen hangnemben beszélünk majd veled is.
Ehhez tényleg nem kell ellenzéki kampány.
Nem kell plakát, videó, influenszer vagy különösebb kreativitás sem. Elég egy kamera, egy parlamenti közvetítés és Szörnyella de Frász a magasított székben, amint ismét megmutatja az országnak, milyen gyorsan tud a választások előtt gondosan becsomagolt új politikai kultúrából régi, dohos hatalmi arrogancia lenni.
Úgyhogy csak tessék folytatni. Lehetőleg változatlan stílusban, jó hangosan, sok gesztussal, és minden alkalommal ügyelve arra, hogy forogjanak a kamerák és szépen csillanjon a fény a következő trendi szemüvegen is.
A Tisza ellenfeleinek pedig azt javaslom, ne zavarják meg a produkciót. Szörnyella dolgozik, és szemmel láthatóan nincs szüksége segítségre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése