Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 1150.

 

ORSZÁGSZERTE FESZÜLTEN FIGYELIK A RADIÁTOROKAT A MACSKÁK, BÁRMIKOR ELINDULHAT A TÁVFŰTÉS

 
 

 
Soha nem látott várakozás előzi meg a távfűtési szezon kezdetét a hazai macskatársadalomban. Az érintettek hetek óta ellenőrzik a radiátorokat, naponta többször megtapogatják őket, majd csalódott arccal visszavonulnak a kanapéra, ahol demonstratív összegömbölyödéssel jelzik: a jelenlegi állapot tarthatatlan.
 
A macskák érdekképviselete szerint különösen felháborító, hogy miközben odakint már egyértelműen ősz van, a lakások egyes pontjain 22 fok alá süllyedhet a hőmérséklet. Ilyen körülmények között egy tisztességes macskától nem várható el, hogy teljes hosszában elterüljön – közölték, hozzátéve, hogy a túléléshez jelenleg napsütötte ablakpárkányokra, állandóan működő laptopokra és a karosszékből frissen felállt gazdik előmelegített ülőhelyeire kényszerülnek.
 
A helyzet a távfűtéses lakásokban a legsúlyosabb, ahol több macska már elfoglalta hagyományos téli pozícióját a radiátor tetején, és órák óta értetlenül várja, hogy történjen végre valami. Egy budapesti cirmos állítólag háromszor is ránézett a gazdájára, majd a radiátorra, végül ismét a gazdájára, amivel macskanyelven nagyjából azt közölte: „Én fizetem itt a rezsit, vagy te?”
 
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a fűtés elindítása után gyorsan megváltozhat a helyzet. Az eddig társaságkedvelő állatok eltűnhetnek a család életéből, és naponta akár 14-16 órát tölthetnek a radiátoron úgy, hogy kizárólag enni hajlandók lejönni. Különösen súlyos esetben a gazdi simogatási kérelmét is elutasíthatják arra hivatkozva, hogy az emberi kéz hidegebb a fűtőtestnél.
 
A macskák ugyanakkor jelezték, hogy készek kompromisszumra. Nem ragaszkodnak a 28 fokhoz, amennyiben biztosított a radiátor folyamatos működése, legalább két pléd, egy kartondoboz, valamint az a jog, hogy hajnali négykor minden különösebb indok nélkül felébresszék a háztartást.
 
A távfűtés bekapcsolásának pontos időpontjáról egyelőre nincs közös álláspont, a macskák azonban közölték, hogy türelmük véges.
 
A radiátor előtt ülnek, és várnak. Némán. Ítélkező tekintettel.
Ami macskánál lényegesen fenyegetőbb, mint bármilyen tüntetés. 😂🐈🔥

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...