Magyar Péter nemrég üzent Mészáros Lőrincnek. Természetesen nem levélben, nem hivatalos megkeresésben, nem egy jogállami eljárás keretében, hanem a színpadról, a rajongótábor előtt, mert a népbíróságokon nincs szükség bizonyítékokra, csak mikrofonra és megfelelő hangerőre.
„Kedves Várkonyi Andrea, megtenné, hogy felolvassa az üzenetet a címzettnek?”
Értjük a tréfát. Mészáros Lőrinc akkora bunkó, hogy olvasni sem tud, ezért a feleségének kell felolvasnia neki a miniszterelnök üzenetét.
Hahahaha.
A közönség nevet. A megmondóemberek bólogatnak. A digitális janicsárok már gyártják is a mémeket. A vezér pedig elégedetten néz körbe: megint sikerült úgy tennie, mintha kormányozna.
Pedig csak beszólt valakinek.
Ez Magyar Péter politikájának lényege. Nincs szükség bíróságra, vizsgálatra vagy jogerős ítéletre. Elég kijelölni a napi ellenséget, majd a tömeg elé dobni. Ma Mészáros, holnap egy újságíró, holnapután egy orvos, egy tanár, egy vállalkozó vagy bárki, aki nem hajlandó kellő lelkesedéssel csodálni a miniszterelnököt.
A politikai program egyszerű:
- nevezz meg valakit;
- alázd meg nyilvánosan;
- várd meg a tapsot;
- majd mondd azt, hogy ez a nagybetűs rendszerváltás.
A prolik vezére nem felemelni akarja a tömeget, hanem gondoskodik róla, hogy az lehetőleg soha ne akarjon gondolkodni. Nem kérdez, hanem üvölt. Nem bizonyít, hanem sejtet. Nem vitatkozik, hanem gúnyolódik. A bonyolult gazdasági, jogi és társadalmi kérdéseket egyetlen mondatra egyszerűsíti:
Ott a gazdag ember. Gyűlöld!
Mindegy, hány vállalkozást működtet. Mindegy, hány embernek ad közvetlenül vagy közvetve munkát. Mindegy, hogy fizet-e adót, épít-e gyárat, vagy követett-e el bármit, amit egy független bíróság bizonyított.
Gazdag. Tehát bűnös.
A vezér megmutatja, kit kell utálni, a közönség pedig hálásan utálja. Micsoda felszabadító érzés! Nem kell többé a saját életünkkel, döntéseinkkel vagy az ország valódi problémáival foglalkozni. Elég beállni a napi kétperces gyűlöletre.
Közben a benzin drágul, a gázolaj hétszáz forint fölött jár, az energiaellátás bizonytalanná válik, minisztériumok hónapok óta szervezeti szabályzat nélkül működnek, és a miniszterelnök az újságból értesül stratégiai jelentőségű állami ügyekről.
De sebaj. Mészáros biztosan nem tud olvasni.
Hahahaha.
Magyar Péter azt képzeli magáról, hogy néptribun, pedig valójában egy kommentmezővé alakította a kormányzást. A miniszterelnöki tekintély helyére beköltözött a kocsmai beszólás, az államférfi helyére pedig felállt a hordóra egy sértett ember, aki minden reggel kiválasztja, kit kell aznap kollektíven gyűlölni.
A legszebb mégis az, hogy követői mindezt bátorságnak nevezik.
Nem annak, ami valójában: lefelé húzó, primitív tömegpolitikának, amely nem igazságot szolgáltat, hanem közönséget szórakoztat más emberek megalázásával.
A prolik vezére ez a f@szi. Nem azért, mert a szegényeket képviseli, hanem mert mindenkiből elő akarja csalogatni a legrosszabb, legirigyebb és legkegyetlenebb prolit. Az igazi lumpenproletárt.
Ma még együtt röhögtök vele.
Aztán egyszer kimondja a ti neveteket is.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése