A TÜRELEM BÉRT TEREM. FIZETÉST MÉG NEM.
A szociális ágazat dolgozói ma elkövették azt a súlyos kommunikációs hibát, hogy nem elégedtek meg a kampányban kiosztott erkölcsi megbecsüléssel, hanem fizetést is szerettek volna mellé.
Pedig az új politikai időszámítás szerint az ígéret teljes értékű juttatásnak minősül. Nem terheli a költségvetést, nem kell utána járulékot fizetni, és választások előtt korlátlan mennyiségben előállítható. A baj mindig akkor kezdődik, amikor a választópolgár megpróbálja forintra váltani.
Magyar Péter ezért személyesen ment ki a demonstrálókhoz, hogy türelmet kérjen tőlük. Elmagyarázta, hogy a szociális terület hosszú évek óta elhanyagolt, az államkassza üres, a kormánynak pedig nemcsak velük, hanem minden magyar emberrel törődnie kell. Ez kétségkívül felelősségteljes álláspont. Különösen attól az embertől, aki ellenzékben még lényegesen könnyebben talált pénzt minden társadalmi csoportra, mint kormányon.
A kampányban ugyanis a költségvetés még afféle feneketlen kívánságkút volt. Mindenkinek járt volna béremelés, adócsökkentés, támogatás, fejlesztés és történelmi igazságtétel. A választás után azonban kiderült, hogy a kút alján nem arany van, hanem egy könyvelő, aki idegesen mutogatja az Excel-táblát.
A szociális dolgozók most 25 százalékos azonnali béremelést kérnek. Erre a miniszterelnök közölte, hogy még ekkora emelés sem oldaná meg a problémáikat. Ebben kétségtelenül van logika: ha nem tudunk eleget adni, akkor a legcélszerűbb semmit sem adni, mert az legalább biztosan nem bizonyul kevésnek.
Arra sem számított senki, hogy az érintettek egyszerre jelentkeznek a kampányban kiállított számlákkal. Az egészségügy pénzt kér, a szociális ágazat pénzt kér, a pedagógusok pénzt kérnek, a rendőrök, a vasutasok és az önkormányzatok szintén előveszik a korábbi ígéreteket. Mintha nem értenék, hogy azok külön-külön hangzottak el. Az ígéretgazdaság csak addig működik, amíg mindenki azt hiszi, hogy kizárólag neki ígértek.
A kellemetlen számonkérés után ráadásul megjelentek a „provokátorok” is. Ez a politikai élővilág különösen gyorsan alkalmazkodó faja: onnan ismerhető fel, hogy kérdez, elégedetlen, esetleg emlékszik valamire, amit a hatalom néhány hónappal korábban mondott. Ellenzékben az ilyen embert bátor állampolgárnak nevezik, kormányon viszont már gyanúsan szervezett elemnek.
Szerencsére ugyanazon a napon előkerült az új pénzügyi csodafegyver is. Magyar Péter és Vitézy Dávid bejelentette, hogy nekimennek a 35 éves autópálya-koncessziónak, és az abból megmentett vagyonból majd jut minden fontos célra. Az uniós milliárdok rendszeres hazahozatala kezdett kissé egyhangúvá válni, ezért a kormányzati kommunikáció új lelőhelyet nyitott. Mostantól a jövőbeni jólét az autópályák alatt található.
A bejelentés apró szépséghibája, hogy egyelőre nem pénzt szereztek vissza, hanem tárgyalásokat kezdeményeznek. A kettő között jogi eljárások, kártérítési igények, szerződéses viták és valószínűleg több év húzódik, de ezek rosszul mutatnak egy plakáton. Sokkal szebben hangzik, hogy már szinte csörög is a kasszában a koncessziós megtakarítás.
Az időzítés mindenesetre tökéletes. Délelőtt bejelentik a távoli jövő százmilliárdjait, délután pedig türelmet kérnek azoktól, akik a jelenlegi fizetésükből próbálnak megélni. Így a pénz egyszerre létezik és nem létezik: a sajtótájékoztatón már megvan, a bérjegyzéken még nincs.
Különösen pikáns, hogy a koncessziós rendszer megszületésének idején a mostani leleplezők sem egy távoli szigeten éltek. Egyikük a közlekedési államigazgatás környékén mozgott, másikuk a Magyar Közút igazgatóságában foglalt helyet. Akkor azonban a rendszer visszásságai valahogy nem ütötték át ugyanilyen erővel a politikai ingerküszöböt. A felismeréshez ezek szerint nem elég közel kerülni a hatalomhoz: előbb meg is kell szerezni.
A mai nap kormányzati üzenete tehát világos. A szociális dolgozók legyenek türelmesek, mert a pénz elfogyott. Egyúttal legyenek bizakodók, mert valahol a jövőben már rengeteg pénzt vissza is szereztünk. Ha pedig valaki megkérdezi, mikor lesz ebből béremelés, gondosan meg kell vizsgálni, nem provokátor-e.
Mert új korszak kezdődött: most már nem az a probléma, ha a hatalom nem teljesíti az ígéreteit, hanem az, ha valaki emlékszik rájuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése