Agymenés 1120.

 

AZ UZSONNÁSDOBOZ-HÁBORÚ

 

 

Szeptember elsején nemcsak az iskola kezdődik el, de megkezdődik az anyák közötti hidegháború is

A fegyverzet: uzsonnásdoboz. És ennek ma, a harmadik napon már bizony eredménye is van.

 

Régen ez viszonylag egyszerű műfaj volt. Az ember kapott két szelet kenyeret, közötte valamit, aminek jobb esetben volt neve, mellé egy almát, aztán indulás. Senkinek nem jutott eszébe reggel fél hétkor medveformát vágni a sajtból, és nem kellett bizonyítani a külvilág előtt, hogy a paprika színvilága harmonizál a szalvétával.

 

Ma viszont az uzsonna már nem élelmiszer. Tartalom.

 

A gyerek még fel sem ébredt, de anya már stylingolja a tízórait. A szőlőszemek katonás rendben, a répa julienne-re vágva, a szendvicsből szívecske készül, a málna pedig úgy kerül a rekeszbe, mintha minimum egy Michelin-csillagos séf életművének záróakkordja lenne.

 

Aztán elkészül a fotó.

 

Mert ha egy gyerek megevett egy avokádós teljes kiőrlésű tortillatekercset, de az anyja nem rakta ki Facebookra, akkor vajon megtörtént egyáltalán?

 

És innentől indul a licit. Az egyik gyerek uzsonnája cukormentes. A másiké gluténmentes. A harmadiké tejmentes, tartósítószer-mentes, mesterséges színezékektől mentes és feltehetően minden földi örömtől is mentes. A negyedik anyuka azonban már rutinos versenyző. Ő nem egyszerűen uzsonnát készít, hanem értékrendet csomagol.

 

Házi kovászos kenyér. Termelői sajt. Saját kertből szedett paradicsom. Bioalma. Házi granola. Újrahasznosítható textilszalvéta.

 

A következő lépcsőfok valószínűleg az lesz, hogy hajnalban megfeji a kecskét, köpül egy kis vajat, learatja a tönkölyt, majd 7:32-kor feltölti a képet: „Nálatok mi került ma a kis dobozba? ”

Semmi különös, bazdmeg. Egy szendvics.

 

Csakhogy a fogyasztói társadalom egyik legszebb mutatványa éppen az, hogy még abból is státuszszimbólumot tud gyártani, amit a gyerek tíz perc alatt megeszik, otthagy vagy elcserél egy Túró Rudira.

 

Már nem elég jó szülőnek lenni. Láthatóan is jó szülőnek kell lenni. Kell hozzá megfelelő doboz, megfelelő kulacs, megfelelő alapanyag, megfelelő fotó és természetesen megfelelő közönség, amely előtt mindez bizonyítható.

 

A gyerek pedig ül valahol az iskolaudvaron a gondosan komponált, hatszínű, tápanyag-optimalizált uzsonnájával, és sóvárogva nézi Pistit, akinek az anyja reggel csak annyit mondott: „Ott a pénz az asztalon, vegyél valamit a büfében.”

 

Pisti szabad. Pisti anyja pedig valószínűleg még alszik.

Azt hiszem, ő nyerte meg az uzsonnásdoboz-háborút.